Megjelent a Cserépiek újságjának legfrissebb száma!
Először itt a blogon Bojtár Lajos sorai. Kicsit hosszú, de olvasmányos!
Cserépi gondolatok
Újra megvan a lehetőség arra, hogy a Cserépiek Újságja oldalain hozzászólhassunk községünk mindennapi életéhez, történelméhez és szokásainak csokorba gyűjtéséhez. Egy kis települése nem tud olyan sok lehetőség közül választani arra, hogy a község lakosságát ezen ismeretekkel gazdagítsa. Ez az újság jó lehetőség minden lakosnak, és minden Cserépfalut szerető embernek aki szeretné megosztani emlékét, élményét és talán vonzódását is Cserépfaluért.
Községünk páratlanul szép és kedves környezetben terül el. hazánk hegységei közül a Bükk-hegység talán a legszebb (nekünk cserépieknek biztosan). Különösen a sziklákkal tűzdelt déli oldalon és ahhoz simuló Bükkalja. Amikor a Hór-patak kikacsint a hegyekkel szorított Hór-völgyéből, és megfelezi a keskeny völgyet ami hazánk egyik igen értékes szigorúan védett területe, tele sok csak itt található védett növénnyel és apróbb állatfajjal.
Ezen a helyen települt Cserépfalu, a mi szülőföldünk. Itt van ma több mint 750 évesen ez a kicsi Bükkalja vonzó, szép települése. A történelem magyar őseink Bors Őrs és Hejő utódai, megmaradásra ítélve tatár, török, osztrák, orosz, román, cseh, szerb hódítókkal szemben. Különös vonzás van ebben a tájban, ami igen erős kötelékeket vonz magához, mint bármely más vidék, országunk más tájai.
Különös varázsa, vonzása amit megérez mindenki aki itt felnőtt, lakik, vagy ide települt és az ide kirándulót is. Különös a táj arculata az egyedi változatosságával a még szinte érintetlen, eredeti, természet adta szépségével. A falu határát körül ölelő hegyek, és a lentebb elhelyezkedő szelídebb dombjai, egymáshoz szelídülő harmóniáját kiegészíti a dél felé szelídülő lankák réteinek változatossága és gazdag fajta világa, fomagazdagsága. Ez a föld, ez a szép táj, a mi szülőföldünk sok százados múltjával, benne az általunk mindenki által élt jelennel. Az elmúlt évszázadok során felnövekedett nemzedékeknek adott otthont, kenyeret, biztonságot, és az örök pihenésre temetőiben nyughelyet. Az őseink szorgos mindennapi munkája árán alakult, falunk képe, és gyarapodott községünk arculata.
Az áldozat vállalás nagyon szép példája volt a gyönyörű , szép templomunk megépítése, az akkori viszonyok között csodálatra méltó, példamutató közösségi alkotás volt. 52 méter magas gyönyörű tornya már messziről hív és vár mindenkit hogy aki ide betér e faluba, a szeretet és tisztelet hangját érezze. Eleink megbecsülték ezt a kincset amit a gondviselés rájuk bízott, mert ami földet emberi tehetséggel és erővel meglehetett gondosan művelni, azt ők kemény és kitartó munkával, elszántsággal mind megmunkálták úgy, hogy szinte egy tenyérnyi darabja sem maradt parlagon, és megbecsülték, mert a mindennapit lehetett érte a család asztalára tenni.
E modernnek mondott világunkban is sokat mondó e fajta földmegbecsülés, hisz ez a közeg létfenntartásunk alapjai. A föld , a víz és a levegő adta természet éltet mindent (embert, állatot, növényt). Ez korábban a tisztesség és megbecsülés fokmérője volt a faluban. Viruló parcellák, sok sok dűlőben szőlők, gyümölcsösök, rendben tartott rétek és legelők, több csordás gulya, konda lakta a rendbe tartott legelőket. Az összfenntartás volt a vezér indíték, hogy ezek számos és hasznos gazdasági termelési folyamatok, mind-e község fennmaradását szolgálták.
Minden földet termőre fogtak, mert kellett a kenyér, mert az mindig az életet, a család megélhetését jelentette e falu népének is. A megélhetéshez a falut ívelő és északról védőbástyaként álló erdőség is odaadta a magáét az erdőben minden időszakban, és időben található munkaalkalommal. Sok cserépi családnak adott kenyeret, megélhetést az erdő ( fakitermelés, mészégetés, szénégetés, erdősítési és fakészítési munkák, vadászat, vadgyümölcsök, szerszámnyelezés, faanyag szállítása, amely kevés ökrösfogattól eltekintve lovasfogattal történt.).
Az itt lakó cserépiek közül sok dinasztia volt akik apáról-fiúra hagyva mészégetők, szénégetők és fuvarosok, fakitermelők voltak folytatva elődeik mesterségét. Nyáron illetve tavasszal sok-sok család – velük a nagyobb gyerekek is – ment summásnak az ország távoli pontjára, tájaira, hogy a hiányzó és szükséges élelmet ( amit az itthoni határ nem termett) megkeresse. Ősszel a munkák végeztével hazajöttek Cserépfaluba és a telet az asszonyok fonással, szövéssel töltötték, így tették hasznossá a napot és hosszú estéket a családjuk számára hiszen több generáció is együtt élt, így gondoskodtak az öregekről is.
Az 1920-as évektől, a bejáratánál ilyen tábla fogadta az ide betérőt Borsod vármegye Cserépfalu Nagyközség, és ezt a jövőt tovább lehet gondolni... Az itt felnövekvő nemzedékek nagyon szerették szülőfalujukat, ritka volt az elköltözés, az elvándorlás.(ez mai más világ) Legyünk büszkék őseinkre, apánkra, nagyszüleinkre.
Cserépfalu megadta a hazának is azt amit elvárt hadba behívott fiaitól az I. világháborúbab 64, a II. világháborúban 78 katonája áldozta fiatal életét, halt hősi halált és közülük nem soknak adatott meg, hogy magyar földben nyughassanak, idegen hant alatt fekszenek Európa sok országában. Áldott legyen dicső haláluk azoknak akik a kötelesség és a haza szolgálatra szólított, és többé vissza nem térhettek szeretett szülőfalujukba. Igaz ezt az áldozatot nem mindig úgy említették és egész másképpen tanítottak (ma sem sokat tanítanak az iskolában e szomorú véráldozatokról amibe a történelem vitte, sodorta a nemzetet).
Minden cserépfaluinak, felnőttnek, gyermeknek egyaránt erkölcsi kötelessége a nevüket megismerni és fejet hajtani tragikus elvesztésük előtt. Akibe van hálaérzés és a kegyelet , lelki szükség megteheti, hiszen a templom kertben ott áll a két világháborús emlékmű elődeink neveivel. Nagyon el kell azon gondolkodni, hogy lenne-e még magyar szó és Magyarország ha a harcos és szabadságszerető, a kizsákmányolást, gyarmatosítást minden áron széttépő, bátor őseink nem harcoltak volna életük feláldozásával is e nép e föld szabadságáért fennmaradásáért. Gyáva népnek nincs hazája, vagy ha volt eltűnt előbb vagy utóbb.
A mostani változó világ környezetünket is megváltoztatja, új más kihívásokat teremt, de ezekkel szemben is egy szülőföldjét, hazáját szerető és oda visszatérő és a boldogulását szívén viselő polgára tud segíteni. Szeressük falunkat, hiszen az elmúlt kb. húsz év a megvalósult, közüzemi beruházásokon és falukban épült kulturális és idegenforgalmi létesítmények más arculatot adnak a községnek ahol az élet minőség már jó és csak fejleszteni, szépíteni, vonzóvá kell tenni az itt lakók és ide betérők számra. Minden évben reméljük, valamivel többek és szebbek leszünk falunk megítélésében. Tegyen csak fejlődéshez mindenki a maga lehetőségével. Védjük és óvjuk a már meglévő szép és értékes közös eredményeinket.
A lakóhelyet szerető és szívén viselő cserépi lakos örül ha hozzátud tenni valamit faluja szépítéséhez, óvja és védje a rongálódástól a közös munkát megbecsülik. (védjük parkjainkat, temetőinket, virágainkat, fáinkat, utasítsák a kultúrált viselkedésre aki szemetel és ártó cselekedettel rongálja közös értékeinket.) Udvarias és figyelmes megközelítéssel segítjük a turistákat a falunk iránt érdeklődő hazai és külföldi polgárokat. Vigyék el a falu jó hírnevét, figyelmes és szerető gondoskodását, hiszen elterjed az ilyen szép és nemes viselkedés és akkor szívesen fognak betérni községünkben. Talán a befejezéshez szeretnék megkérni olyan embereket aki a cserépiek újságjában szeretnének valakiről, valamiről vagy egy gondolatot írni, ezzel is hozzájárulva községünk újságjának sokszínűségéhez és tartalmához.
Kedves Cserépfaluiak, itt lakók és hétvégi pihenésen itt lévő és hozzánk betérő turisták, minket felkereső kedves idegenek!
Falunkba érkezve érezzék át, hogy itt egy barátságos és vendégszerető nép lakik, akinek szeretett szülőfaluja, várja hogy itt megismerhessék e tájat e szépséges magyar vidéket, jó és kellemes érzésekkel meséljék el barátaiknak, ismerőseiknek az itt eltöltött szép, és tartalmas pihenésüket, és a mi falunk vendégszeretetét.
Tisztelettel: Bojtár Lajos önkormányzati képviselő
Cserépfalu, 2007. július 8.
Kommentálók kérték