Cserépfalu a "népi építészet élő múzeuma"
A Hór-völgy bejáratánál fekvő, gyönyörű és sajátos népi építészeti stílusú házaival büszkélkedő, egykor - a mészkőnek köszönhetően - fehérbe öltözött faluba érkeznek meg a hajdan volt vízi-, majd gőzmalom elhagyása után. Több mint 40 védetté nyilvánított népi házat őriztek meg eredeti formában, melyek ma is kirínak hófehérségükkel a már korszerűsített, "színes ruhát viselő" házak közül.
A régebbi épületek mind kőből épültek, érdekességük, hogy körtornácosak, kontyoltak, cseréppel fedettek, valamint az utcai fronton vastag, tömör kapujuk és kerítésük van. Évszázadok alatt az egyutcás, fésűs beépítésű faluszerkezet megváltozott, a házak behúzódtak a patak túloldalára is. Ide a szegényebb réteg építkezett, hasonló házakkal, de szerényebb kivitelezésben, kisebb telekkel és szűkebb, kanyargós utcával. A társadalmilag �széttelepült� falu képe a lakók ízlését és tisztaság iránti érzékét mutatja meg, ami még a ma itt élőkre is jellemző.
Sétáljanak körbe a faluban, hogy megis-merjék ezeket a sajátos népi házakat, a település szerkezetét, egyéb érté-keit. A főúton mindjárt megnézhetik a Gazda-házban a falu népének régi életét, világát, házi és gazdasági szerszámait. A Művelődési Házban helyezték el a már ismer-tetett Suba-lyuk Múzeu-mot. Mindkét kiállítás megtekintését a polgár-mesteri hivatalban lehet kérni. Harmadik kulturális jellegű kiállítást az ún. Belső-sor felé menő úton lévő Gang Galériában tekinthetik meg, melyet az itt élő Demjén István nyugdíjas pedagógus, festőművész készített és tart fenn.
Sétájuk közben egy útjelző tábla két helyre invitálja az arra járókat. Balra a háromszintű pincefaluba lehet eljutni, ahol riolittufába mélyített pincékben tárolják a cserépiek a �hegy levét�. Ilyen pincesor ritkaságszámba menő látvány. Az egyik pincében (Gacso-pince) a család egyik tagja az I. Világháború után kőkatonákat faragott. Őrséget állnak a hordók felett. Na nem azért, hogy ne igyanak bort az emberek, ennek egyszerűbb okát mondják el az itteniek: �Addig innen ne menjenek haza a bort szerető barátok, míg a kőkatonák velük nem énekelnek�.
A másik útjelző tábla a Kőbánya-tető felé mutat. Másszák meg az emelkedőt s egy nagyszerű panoráma nyílik meg az ember előtt. A körbejárt falu fekvése, település szerkezete, a falut körülvevő vulkanikus dombok, mögöttük az egész Bükk-hegység, a korábban bejárt ősember hazája szinte egyszerre látható. Vigyenek magukkal távcsövet és fényképezőgépet. Megéri, hogy az albumukat gazdagítsák e szép látvánnyal, a természet gazdag formáival, az ember és a természet harmonikus kapcsolatát bemutató körképpel.
A látvány az iskolások számára valóságos szabadtéri órát jelent a földrajzhoz, biológiához és a történelemhez egyaránt ezt segíti az államalapítás 1000. évfordulója tiszteletére épített, kaptárkőhöz hasonlatos kilátó is.
Végül, ha van idejük, feltétlenül keressék fel a Mocsáros-háza felé vezető műút mentén a Túrbuckánál lévő Ördögtornyát, mely egy kaptárkő. E fölött a lapos dombtetőn egy késő bronzkori földvár maradványait fedezhetik fel. A vár a meredek hegy szélén helyezkedett el, keleti oldalán pedig egy hosszú (kb. 2000 m) sánc védte. Ezek a késő bronzkori földvárak az időszámítás előtti 1100-800 években voltak lakottak. Ilyen még a felsőtárkányi Várhegy földvára, valamint a sály-latori földvár. A hegy tetejéről jól látni a Várhegyet, így könnyű belátni, hogy milyen fontos szerepe volt ebben a korban a füstjeleknek. A sáncokhoz árok is tartozott. A vízellátást bizonyára ciszternákban felfogott vízzel biztosították.
Ha az iskolás gyermekek ezen földvárak és az egri kővár sajátosságait megismerik, jó összehasonlítást kapnak a különböző várak építészeti jellemzőiről.
A falu 1999-ben ünnepelte fennállásának 750. évfordulóját. Erre az alkalomra elkészült a falu monográfiája, mely igényes és tudományos jellegű kiadvány. Igen részletes leírást kapnak a könyvből a falu természeti viszonyaira, a Bükk-hegység keletkezésének történetével együtt. Természetesen részletesen foglalkoznak benne a szokásokkal, népnyelvvel, lakáskultúrával, mezőgazdasági életével, stb. Ezen kívül a Tájak-Korok-Múzeumok sorozat keretében ennél jóval kisebb kiadványt is lehet kapni a Polgármesteri Hivatalban.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy a három település Bogács, Cserépfalu és Bükkzsérc a falusi turizmus érdekében jól összefogtak, és közösen igyekeznek vonzó programokkal idecsalogatni az embereket. Javaslom, hogy fogadják meg a szíves invitálást és költözzenek ki oda néhány napra, hiszen látnivaló van bőven.
DÉL-BORSOD természeti értékeinek
megismerését segítő útikalauz
Répászky Zoltán
Második, módosított kiadás
Holocén Természetvédelmi Egyesület
Miskolc, 2001
Kommentálók kérték