Köszönöm a kisfilmet, Gál Józsefné Kósik Rózsa és dr. Gál Zoltán-nak!
Bárcsak több ilyen is lenne a világhálón!
A dal az elején pedig régi emlékeket idézett fel bennem.
Nagymamám szeretett így énekelni, bármikor, bárhol és bárkinek. Akkor csak mosolygott rajta az ember vagy éppen furcsának találta, hogy spontán dalra fakad. De azt hiszem, annak ellenére, hogy olyan volt az élete amilyen, boldog lehetett. Hiszen énekelni tiszta szívből, jókedvvel és vidáman csak azok tudnak, akik legbelül megtalálták a maguk békéjét. Egyensúlyban vannak a világgal és belső önmagukkal.
Köszönöm a visszahozott és újra átélt emlékeket, amiket legbelül őriztem és most újra végig nézhettem magamban a kisfilmnek köszönhetően.
Ezeket a dalokat pedig külön csokorba kellene szedni, és megörökíteni az utókor számára. Mert ezek a "Mi" értékeink!
Nem szabad hagyni kárba veszni azokat!

Köszönöm!