Budapestről fél hét körül tudtunk elindulni, pedig ötre kellett volna Istvánhoz, a polgármester pincéjéhez érnünk. Hátha iható már a tavalyi termés. Kevés szőlő termett de minőségibb. Nem iható.
Többen jöttünk volna Cserépre, de mindenki visszalépett, vagy elhallgatta, hogy jönni akart. Lali disznót vágott szombaton, ezért pénteken nem ér rá Cserepezni. Szabi két hete a diplomáját ünnepli, a csütörtöki buliból még nem ért haza. Ő is visszalépett. Már-már úgy volt, hogy egyedül megyek, de aztán levéltáros kolléga ráállt Cserépre. Fogalma sincs arról, merre van Cserépfalu. Soha nem hallott még róla.
Útközben filozófiaóra, egy kis lélek, meg fogom érteni a műértést valamikor. Ákos fénykép című száma alatt próbálom elmagyarázni Janinak, hogy miért fotózok. Azt mondja gyerek vagyok. Ghymes a cd-ben.
Nyolc után érkezünk, az autóm morgása megszűnik. Nyugalom. Sehol senki az utcákon. A szállásunk kulcsa a kocsmában lesz leadva. Így beszéltük meg de a kulcs sehol. Telefonok, majd Kati hozza a kulcsot biciklivel, ágyneműt találunk, a fűtéssel nem készültek. Pista a polgi még a pincében, de már kér, hogy ne menjünk, zárja a pincét. Hideg a szoba, de tiszta. Gyors játszóruhába bújás, a szállásunk mellett első ház a Bükkalja presszó. A borozásról már lecsúsztunk. Két borsodi jöhet, de Janinak az nem sör. Jó belépő. Ezzel lehet valamit kezdeni. Sose volt még Cserépben, nehéz lesz vele megértetni mi ez az egész fíling.
A presszóban a focicsapat spillerjével - nyáron csapattársunk volt a focikupán - megbeszéljük a szezont, jó a nyolcadik hely, tavasszal tartani fogjuk a pozíciót keményen. Marika - a kocsmáros - kb. fél óra múlva zár, nincs sok vendég, irány a Zsoldos. Itt kisebb csapat mellé keveredünk, nem ismerjük őket, inkább lélekelemző tréningünket folytatjuk. Irritáció a téma, elfogadás, önismeret stb. Jani jól érvel, a harmadik metaxa után meggyőz valamiről de már arra nem emlékszem. A sörrel megint baj van, de ez természetes egy borvidéken, majd megérti János egyszer-valamikor.
Még egy kör a faluban: Pást gödör, berezdi pincesor, hátha valamelyik pince nyitva van még, de sikertelen a próbálkozás, ráadásul a pincém kulcsa valahol a kocsiban elkallódott, megkeresni már nem fogom este. Éjfél után véget ért a cserépi program. Kezdtünk lemerülni, a telefonom már megadta magát. Jani szerint a telefon nem sms-re való. Az ágy kényelmes, meleg víz nincs, pedig valahogy be lehet indítani a gázbojlert. Kép nincs péntekről, mert lemerült a gépem, a telefonom és mi is hajnalra.
Szombaton 11 órakor nyitogattam a szemeim, azt hittem, hogy a kilátónál fekszem a fűben. Ezt láttam:
(folyt köv.)
Kommentálók kérték