Tizedik alkalom. Milyen szép mondat. Ezek szerint 98-ban volt az első, amit sorszámmal láttak el a cserépiek. Vagy inkább nagybetűvel: Cserépiek.
98-ban szűk családi körben voltam a faluban, a posta utcáján fölfelé indulva vettem észre a Pást gödri mulatságot, nem voltak sokan. A borlopó versenyre is beneveztek, Szász Tibi bátyám megfogta a gallérom és elindított a versenyen. Ha jól emlékszem hatodik lettem.
Ezután szinte minden falunapon ott voltam, voltunk. Kialakult egy kis csapat, akikkel részt vettem a forgatagban. Néha nyaklevest adtunk főzve a falunak, amivel megnyertük a főzőversenyt, volt olyan is amikor éjfélre főtt meg a birkapörköltünk. Traktorral hordtuk a fát a tábortűzhöz, néha elromlott a hangosítás, és a mini hifinkből kapott zenét a falu. A gazdaházban finom lúdnyakak hódítottak, néha a bortúrán szélsőséges körülményeket produkáltunk. Egyszer udvarisan rám állították Csabit a helyi mindenes mestert, néha nagyon beindultunk a bortúrán, ilyenkor Lalikirály csendesítette csapatunkat. Estére általában elfáradtam, így a kamionplatós zenekarra már nem emlékszek. A kilátónál a Himnusz mindig szépen hangzott - így mesélték.
Holnap után egyedül megyek, nem lesz csapat, de lesz jókedv, hangulat és minden egyéb.
Képek a falunapokról:
Kommentálók kérték