Év végi dupla számmal megjelent a Cserépiek Újságja. mely naponta olvasható másodközlében a blogon. Nyolc oldal, rengeteg karakter, képek, hírek, felhívások. Cserépi Élet. Írtam bele egy rövid anyagot ai Internetről és Cserépfaluról, hogyan tudnánk a nyilvánosságot még inkább a falu érdekében használni, de most nem erről akarok írni, a hatodik oldalon elszomorodtam.

Nyáron a falunapok bortúrás napján történt az eset. Útban a berezdi pincesoron visszafelé sétáltam, már elhagytam Kompa pincét, bennem a jófajta cserépi nedű minden íze árnyalata, a lépteimre már ügyelni kellett, az útravaló pogácsám is elfogyott ami nagyon hasznos egy igazi bortúrán.

Szóval bandukolok, amikor egy cserépi ház udvaráról zsivaj hallatszódik ki, Balogi Feri is beindul megyek utána. Lángost süt a család és még vagy harminc negyven ember. Rögtön megismertem a háztulajdonost, egymás mellett szoktunk a főzőversenyen alkotni, püspökladányiak. Mindig gázból szítják a bogrács alá a tüzet, mi fával szoktuk, mindig megjegyeztem nekik. Tessék fával bográcsozni!

Odafértem a lángostésztához, magamnak meggyúrtam, beledobtam a bográcsba ahol sült a többi tészta. Elkészítettem jó pirosra, megkentem tejföllel, sajttal, megköszöntem a kapott pohár bort is, elfogyasztottam és továbbálltam.

Szabó Gábor volt a vendéglátó. Múlt időben kell írni a kurva életbe. Nyugodj békében Gabi bátyám.