Kósik Pista is megszólal: Egyetlen fillért sem sajnálunk a gyerekektől!
Magyar Hírlap 2008. május 5.
(másodközlés Sándor Csilla írása)
Apró cipők gondosan párba rendezve sorakoznak az aulában. A padok tetején székek, a tábla tisztára törölve, sehol egy földön heverő papírfecni vagy eldobott zsebkendő. Az ablakokon beáramló fény még barátságosabbá teszi az élénk, vidám, meleg színekben pompázó falakat. Az udvarról kopácsolás zaja szűrődik be, épül a játszótér. Barátságos, mosolygó hölgy fogad. Aprócska irodába ültet bennünket, a polcokon szigorú rendbe állított szakkönyvek. Az asztalon hímzett terítők. Az egyiket az igazgató, a másikat a takarító készítette. "Szerény körülmények között dolgozunk – szabadkozik Virág Tiborné igazgató. – Az irodám falait magam festettem, így is tudtunk némi pénzt megtakarítani."Köszi Magyar Hírlap
A cserépfalui Hórvölgye tagiskolában járunk, amely a mezőkövesdi kistérséghez tartozik. "Hatvanhét gyermek van a babaházban" – mondja az igazgató. Valóban olyan itt minden, mint egy mesevilágban. Békés, nyugalmas, vidám. Hét pedagógus segíti az alsó tagozatos diákokat a mindennapokban. Van köztük gyógypedagógusi, illetve fejlesztő pedagógusi végzettségű is, átlagosan két és fél évtizedes tanítói tapasztalattal felvértezve. Az épületben uralkodó szokatlan csend oka, hogy már csak négy osztály tanulhat Cserépfaluban, 2005-ben ballagott az utolsó nyolcadikos évfolyam. A törvényileg előírt csoportlétszámot nem érték el a hetedik-nyolcadik osztályban, emiatt három éve a Hórvölgyi Általános Iskola elvesztette iskolai jogosultságát, felsős diákjait, és tagintézmény lett.
"A legrosszabb időszakban, tizenkét évesen vitték el innen a gyerekeket, amikor problémás korszakba léptek. Úgy kerültek át Bükkzsércre egy másik intézménybe, hogy senkit nem ismertek. Új osztálytársak, új tanárok közé. Mire megszokják, addigra elballagnak. A kényszerhelyzet megviseli a gyerekeket, ami meglátszik a tanulmányi eredményeken is" – meséli Virág Tiborné. A felsősöket naponta reggel negyed nyolckor iskolabusz viszi Bükkzsércre. Onnan három tanár jár át Cserépfaluba, akik reggelente összeszedik a környező településekről az alsósokat és felügyelik az utazásukat. A Hórvölgye tagiskolában negyed kilenckor jelzi a munka kezdetét az iskolacsengő. Nemcsak oktatják, nevelik is itt a gyerekeket. A kompetenciamérések szerint kiváló eredménnyel. A korosztályos matematikaverseny országos döntőjéről az ezüstérmet egy itteni kisdiák hozta el. A kis csoportlétszámok miatt a pedagógusok egyénenként is foglalkozhatnak a gyermekekkel, és már korán kiderül, hogy ki miben tehetséges. Virág Tiborné meséli, hogy a látogatásunk előtt éppen hosszútávfutó versenyre készültek, és a "prérin" jelölték ki a gyerekekkel a pályát, ahol gyakorolhatnak. Előtte az utolsó simításokat végezték a mesevetélkedő díszletein. A következő hetekben a korábbi évek gyakorlatának megfelelően közösen indulnak gyerekek és tanárok, hogy összeszedjék a szemetet, az eldobott csikkeket a faluban.
Nem lesz sok dolguk, mert példamutatóan tiszta és rendezett település Cserépfalu. Mivel nincs pénze az intézménynek a gumikesztyűk vásárlására, nejlonzacskót húznak a diákok a kezükre, amikor hozzálátnak a takarításhoz. "Most vannak abban a korban, amikor kinyílik a tekintetük a környezetükre, a világra – mondja az igazgató. – Ha most sikerül a figyelmüket éberen tartani, akkor olyan kötődés alakulhat ki a lakóhelyükhöz, amely értékes maradhat számukra egész életükben. Itt szeretetet, gondoskodást kapnak." Könnyeivel küszködik az igazgató. "Az egyik kisfiú rossz fát tett a tűzre. Egy hógolyóval megdobta az óvoda ablakát, amikor aludtak a kicsik. A tanára a rendetlenkedő nebulót felküldte hozzám. Feszengve állt a kisfiú a szoba közepén. Rossz voltál? – kérdeztem tőle. Bólintott. Leültem mellé, hogy megbeszéljük a történteket. Amint elhelyezkedtem, abban a pillanatban a kisfiú belehuppant az ölembe, átkarolta a nyakam, és elmondta, mit tett, és várta a büntetést. Arra kértem, menjen át az oviba, és kérjen bocsánatot a kicsiktől és az óvó néniktől. Alig várta, hogy felébredjenek a délutáni alvásból az ovisok, sokszor kérdezgette: mikor mehetek? Hát, így működik a mi babaházunk" – mesélte lapunknak az igazgató. Hogy meddig? Ha marad a mostani finanszírozás, már csak néhány évig.
Évek óta mindössze öt-nyolc újszülöttel gyarapodik Cserépfalu lélekszáma. Kósik István polgármester szerint kifáradtak a szülők, a pedagógusok és az önkormányzat is az úgynevezett állandó ésszerűsítésben és a folyamatosan változó jogszabályok végrehajtásában. A falu költségvetéséből a normatívákkal együtt évente 23 millió forintot költenek az iskola fenntartására. "Egyetlen forintot sem sajnálunk a gyerekektől, ám az évről évre szűkülő forrásból egyre nehezebb fenntartani a csökkenő létszám mellett az intézményt."
Kitartanak a végsőkig. Ha rákényszerülnek, az alsó tagozaton összevonják az osztályokat. A cserépfaluiak tudják, hosszú távon ez sem jelenthet megoldást. A polgármester panasz helyett csak felsóhajt: "Látjuk az út végét…" Sándor Csilla
Kommentálók kérték