Tegnap Szomolya legtávolabbi gyümölcsösébe hívtak füvet kaszálni. Az út (látványnak sem utolsó) hatalmas réten, erdők között, öreg fenyőfák között vezetett. Ennyi cseresznyefát életemben nem láttam, ilyen szépen megművelve. Munka közben arra gondoltam, a régi szomolyai emberek hogy a fenébe tudtak ilyen messze gyümölcsöst művelni! A meglepetés akkor ért igazán amikor kiértem a sor végére a fűkaszámmal. Az első hatalmas cseresznyefa alatt egy jelző tábla volt leszúrva, rajta egy tábla, melyre pontokkal a következő volt beleírva:

Bojtár Lajos

Cserépfalu, Kossuth út 44

(Ilyen kicsi a világ a távolságok ellenére. A tábla a régi gazdáját jelöli a földnek)