Az idő igen szigorúra fordult a héten. Az emléktúrázóknak még nagy szerencséjük volt a hétvégén, az előrejelzések ellenére, de végül is hétfőn megérkezett a zimankó. Mit tehet az ember? Felöltözik, és úgy megy ki a hegyekbe. :)

Szerda délután Puszedlilivel és a bükki tigrissel kimentünk sétálgatni a Hidegkút Laposához. Három napig volt némi (na nem sok) lelkiismeretfurdalásom, hogy nem vettem részt a nagy Túrán, ezért gondoltam apránként be kell hozni a lemaradást.

A havaseső szitált, de az őszi erdő látványa mindig kárpótol. Megnéztük a szürkemarha gulyát, még mindig kint vannak. Készítettünk pár képet is. Nem mertünk igazán közel menni hozzájuk. A kutya miatt sem, másrészt a bika miatt.

Külön érdekesség, hogy találtunk két feldúlt földalatti darázsfészket. Valaki, vagy valami nem sokkal azelőtt túrhatta fel. Még éltek a darazsak, de nagyon lassan mozogtak a hidegtől. Hál' istennek! A házam körül rühellem őket, de kint a természetben nem szabadna csesztetnünk az élőhelyüket. Egy kb. 10-15 cm átmérőjű lyukon lehetett benézni hozzájuk, a föld alatt viszont egy óriás medicinlabda nagyságú fészkük van. Még az is lehet, hogy nagyobb, csak ennyit lehetett látni. Gee, örülök hogy nem léptem bele egyikbe sem a nyáron! Hova a fenébe szaladhattam volna előlük???

blogfőszerk: pistola a cserépfalublog-szerkesztőség vadiúj tagja. Vivát