Az imént kérésre töröltem kettő darab kommentet.
Mindenképpen jeleznem kell blogbejegyzésileg is, így neveltek.
Komment, azaz hozzászólás. Témához adott érték. Könyvbe beragasztott jegyzet. Újságba belefirkált kriksz-kraksz. Blog és komment. Így együtt épül fel Cserépfalu független elektronikus múzeuma, újságja, televíziója, öt és fél dioptriás pápaszemüvege, karaktere.
Ha leírjuk, hogy metrószerelvényt vásárolt Mongóliában a polgi, jól esik, ha kommentárban kisegít valaki: nem igaz. Ha elcseréli magát a főedző a második félidőben, nagyon kell a kritikus beírás, hogy észhez térjen a Bükkalja legjobb edzője. A szerkesztőség szereti ha kommentelők kommentelnek. Mindenki azt mond, úgy, ahogy akar, a vélemény fontos. Viszont vannak határok. Ezer évesek és pár évesek. Apropó, november végén három éves lesz a Cserépfalu blog!
Tehát kommentár. Amikor indult a blogság nem gondoltam abba belefelé, vajon mi lesz ha bekommentelik: darvas egy tájparaszt bunkó. Hogyan fog ez nekem esni? Törölni fogom-é, vagy kint hagyom a fikázásom.
Fontos a hogyan. Belerondít a közepébe, nem kapcsolódik a témához, csak simán beleböfög a tiszta cserépi levegőbe, a naiv szerkesztők pedig irulnak-pirulnak, mint amikor először láttak melltartót a moziban. Miért személyeskedik névtelenül a beíró? Miért nem tárcsáz föl? Miért nem szkájpon kérdez? Miért nem közli ímélen? Kihasználja szegény szerencsés blogfelületet.
Pár éve Polgival piáltunk valahol, kapott egy hívást telefonra, hogy motorosok a művház előtt a térburkolaton janiskodnak, hülyülnek, farolgatnak, menőznek. Fogta Pista a kalapját, elindult rendet tenni. Elzavarta a motorosokat a francba.
Mától cenzúra van. Indoklás nélkül törlök, ahogy érzem.
A bejegyzés címét természetesen loptuk:(Mizser Lajos, Átkozódás Cserépfalun: MNy. 74: 358;9)
Kommentálók kérték