A magyarul jól beszélő angol alternatív filmes és experimentális zenész, Peter Strickland élete álma volt filmet forgatni Erdélyben, a Kárpátokban. Se pénze, se hivatalos képzettsége nem volt hozzá, de évek szorgos munkájával megszerezte hozzá a tudást, és a görögországi nagybácsikájától örökölt nyolcmillió forintból hozzáfogott Varga Katalin című filmballadájának megvalósításához. Sok küzdelem, ideiglenes kudarc és reménytelennek látszó helyzet után sikerült leforgatnia a filmet, és és egy román producer segítségével befejeznie a vágást is. A mű első sikeres bemutatkozása Berlinben történt, ahol a Berlinale a legjobb filmhang kategóriában Ezüst Medvével jutalmazta Strickland Varga Katalinját, amely utóbb (és nemrégiben) a bochumi filmfesztiválról hozta el az Európai Filmakadémia első filmes rendezőknek szánt Európai Felfedezés-díját. 

Peter Strickland az alábbiakat meséli a film hangjának jelentőségéről és elkészültének körülményeiről a Magyar Narancs legutóbbi, 2009. dec. 17-i számában:

„MN: Berlinben a hangtechnikát jutalmazták. Gondoltad volna, hogy a film hangzása, effektjei ennyire különlegesek?

PS: Dehogy. Nem volt ez tudatosan átgondolva, vágáskor és keveréskor érzésből mondtuk, hogy akkor itt most ebből többet, ezt így, ezt halkabban, hosszabban stb., így jött létre a hangzás. 2004-ben, még az előkészítési szakaszban sokat jártuk a természetet, és rögzítettünk különböző állathangokat, madarakat vagy a tücsköket, de nem gondoltuk, hogy ez annyira különleges volna. Talán máshogy használtuk a hangot, mint általában. A hang a legtöbb filmben csak háttérként szolgál, aláhúz valamit. Mi a háttérből előrehoztuk, van olyan jelenet, mint például a csónakázás a Gyilkos-tavon, ahol a természet hangjai, a szél mindent elmondanak a két emberről, anélkül, hogy megszólalnának.

A végén kellett egy bagolyhang, de nem tudtunk megfelelőt felvenni. Londonban mentem el a British Librarybe, ott meg lehet vásárolni vadon élő állatok rögzített hangját. 27 fontot fizettem a megfelelő bagoly hangjáért, amelyről kiderült, hogy egy cserépfalui bagoly hangja.”

Falunk újabb büszkesége tehát, hogy baglya által közvetve jelen van a világ legnagyobb hírű könyvtárában. Ha pedig egy baglyot is sikerülne kitelepíteni hozzá, kinevezhetnénk Cserépfalu tiszteletbeli konzuljává!
Szk.

(Szkárosi Endre a blognak azt mondta, hogy BUÉK!
Sok sikert kívánunk a szerkesztőség legújabb tagjának! blogfőszerk.)