Dombi "Boros Aragonia" Anett 16 képet tolt fel az indafotóra, 50 képet pedig a Cserépfalu Facebook rajongói oldalára! A képek nagyon színesek, mert Cserépfalu nagyon színes település.
A Templom Kilátó Berezdtető kombináció a temetőből:
Anett szép szöveget is írt Cserépről, de azt valahol elvesztettem. A poszt frissülhet!
A képeket a blogszerkesztőség egyik ügyeletese az iwiwen találta jórégen, ahol minden kép mellett volt egy-egy sor egy versből. Most ezt nem tudjuk újra megidézni, ezért itt a vers képek nélkül:
Dombi Boros Aragonia Anett verse:
Hol volt, hol nem volt…
Hol volt, hol nem volt, egyszer régen voltam én,
Tündéri szemekkel, álltam a gyermekkor küszöbén,
Kacagásom hangosan szállt a zenével, s a dallal,
Lábam a földdel, táncot járt a nyári zivatarral,
Kertek alján sebesen szaladtam, mint a patak,
Ugráltam az úton, mint a vízben fickándozó halak,
Csintalan lelkemben a tudattalan élet lakozott,
Tudtam, hogy a felkelő nap, mindig hoz egy újabb holnapot,
Sohasem éreztem a magány és szomorúság mélységes mélyét,
S akkor még nem tudtam, ma már tudom, ismertem a lelki békét,
Még látom néha, egykoron volt gyerekkori magamat,
S hallom, a múltban, számat elhagyó tudattalan szavakat,
Kérdőn nézek, a poros lábú, mosolygós, angyalarcú lányra,
S keresve figyelem, hogyan találok rá, arra az angyal szárnyra,
Mi sebesebben visz, mint az összes folyó és tenger sodrása,
Mi feledteti, a napnak nemcsak felkelése, de van múlása,
S ha nem hallom, egykoron volt, gyerekkori hangomat,
Átölelem, emlékezetbeli törékeny és ártatlan magamat,
Szorosan ölelem, a mezőn álló múltbéli leánygyermeket,
Talán általa még egyszer átélhetem azokat az éveket,
S miközben magamhoz szorítom, fülébe súgom halkan,
A titkot, amit legbelül meghall, bármilyen földi zajban,
Angyal leány, gyerekkorod elmúlt csupán, s nem elveszett!
S ha keresed, megtalálod magadban, úgy hívják szeretet!
Pintérné Jakab Mercédesz képeivel folytatjuk a képküldőknekköszönjük sorozatunkat! Tessenek visszatérni a blogba!
Kommentálók kérték