Pénteken, november 19-én délután 5 órai kezdettel megtartotta első nyilvános, bemutatkozó ülését a Társulás Cserépfalu Jövőjéért Egyesület.

A barátságos hangulatúra sikeredett találkozóra a falu művelődési házában került sor.

Örömmel tapasztaltam, hogy szinte teltház volt - majdnem az összes széken ültek. Vagyis több érdeklődő jelent meg, mint a Kőkultúra-park ügyében tartott nyilvános meghallgatáson.

Az ülést Szkárosi Endre barátságos szavai nyitották meg, aki felvázolta a találkozó menetét, és azokat a témákat, amelyekről - az előzetes értesítő szerint is - beszélgetni fogunk.

Ezek után Szász Tibor, az Egyesület elnöke szólalt fel. Beszédében tömören bemutatta a hallgatóságnak az Egyesületet, az elnökségi tagokat, beszélt az Egyesület rövid- és hosszútávú céljairól, feladatairól. Elmondta, hogy az Egyesület tevékenyen részt kíván venni a falu gazdasági, társadalmi és kulturális életének alakításában -  természetesen a mindenkori önkormányzattal együttműködve. Kiemelte, hogy az Egyesület egyáltalán NEM ellenzékként kíván működni, hanem minden támogatható elgondolást pártolni akar. Határozottan kíván viszont fellépni minden, Cserépfalu jövőjét, természeti és lakókörnyezetét veszélyeztető törekvéssel szemben. Az utóbbi évek (szerencsére) slágertémájáról, a fenntartható fejlődésről is szó esett. Ennek sok érdekes oldala, részlete van, a lényeg mégis az, hogy olyan formában kell megőriznünk és fejlesztenünk a környezetünket, hogy annak meglevő értékeit unokáink, sőt unokáink unokái is élvezhessék majd, ha eljő az ő idejük. Tibor beszédében többször is hangsúlyozta azonban, hogy az Egyesület jövője azon is múlik, hogy a cserépi embereknek milyen mértékben lesz kedvük és hajlandóságuk résztvenni a munkában, mennyire fogják magukénak érezni ezt a szerveződést. Bizakodásra ad okot, hogy volt olyan is a hallgatóság soraiból, aki azonnal felpattant, hogy mikor és milyen feltételekkel lehet belépni az Egyesületbe, mert Ő máris belépne.

Tibor után ismét Endre vette át a szót, és bemutatta az akkor betoppanó meghívott vendégünket, Tatár Csabát, a Kőkultúra-projekt egyik vezető menedzserét, debreceni vállalkozót.

Közben nekem dolgom akadt, úgyhogy elhagytam a helyszínt és csak egy bő óra múlva értem vissza.

Hírforrásaim azonban úgy nyilatkoztak, nem sokat vesztettem - az egyébként rokonszenvesen és higgadtan viselkedő vendég inkább általánosságban beszélt, és a szervezők által írásban előzetesen feltett kérdéseket lényegében nem válaszolta meg.

Természetesen a helyszínen is merültek fel kérdések, sőt, olykor hevesebb vita is kialakult - itt például Sidó Béla és Kósik ‘Polgi’ István szóbeli pengeváltását (“Hór-völgye géniusza...”), Csendes János humoros, de kemény kérdését emlegetik. (Ezzel kapcsolatban Szkárosi Endre elmondta, hogy egyáltalán nem kell félni a nyílt, akár heves vitáktól, ezeknek itt természetes helyük van, az ilyenfajta egyesületi összejövetelek nyilvánosak, de nem hivatalosak, a folyamatos eszmecsere alkalmi műhelyeiként működnek.) Figyelmet keltett Kósik Lajos hozzászólása is, aki végre tudatta a projektmenedzsmenttel és azzal, aki még nem tudná, hogy a tervezett épület környezeti és építészeti szempontból eléggé csapnivaló.

Összességében annyi mindenesetre kiderült, hogy a projektről való tájékoztatás, a vele kapcsolatos kommunikáció rendkívül hiányos volt, lényegében a projektmenedzsmentet is meglepte, hogy a faluban nem övezi osztatlan lelkesedés a Polgi-projektet. Ez pedig minden résztvevő felet kínos, olykor megalázó helyzetbe hozhat.

Ezt kívülálló, alkalmi megfigyelőként Kollár Lajos is megemlítette. Ő volt az egyike annak a két mezőszemerei úriembernek, akik a következő napirendi téma meghívott előadói voltak: az ismert hegymászó és Bukta Imre képzőművész, helyi képviselő - Egyesületünk meghívására - a Mezőszemerei Civil Egyesülettel kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg a cserépiekkel. Rendkívül rokonszenves benyomást keltettek a hallgatóságban, érzékeny és olykor bölcs szavaikból látszott, hogy nem idén kezdték faluvédő tevékenységüket. Beszámoltak különböző, olykor felháborító kálváriáikról, a mienkénél sokkal szegényebb és a fejlődéstől elvágottabb Mezőszemere életéről, ugyanakkor a mártír-allűröktől teljesen mentesen, humorral voltak képesek beszélni a jövőről is. Kérdéseivel, észrevételeivel a közönség is bekapcsolódott, igazán kellemes hangulatú beszélgetés kerekedett ki a dologból.

Mindezek után az egri székhelyű Kaptárkő Egyesületet képviselő Havasi Norbert mutatta be társadalmi szervezetük tevékenységét - az előrehaladott időre való tekintettel rokonszenves tömörséggel. Kifejezte együttműködési készségüket is a frissen alakult cserépi egyesülettel.

Az ülés bezárása után, egyben utolsó napirendi pontként kötetlen beszélgetés és barátkozás közepette majszolgattuk a finomabbnál finomabb pogácsákat és zsíros kenyereket, természetesen kiváló helyi borok társaságában.

Én kifejezetten jó érzéssel távoztam azzal a reménnyel, hogy folytatás következik.

Szász Péter, BBC World, Cserépfalu