A hétvégi kétnapos blogszerkesztőségi ülés összefoglalója következik.

Alapkérdésünk, hogy vajon miért nem értik nagyon sokan - mindenki - Cserépfaluban, hogy a blog egy kommunikációs eszköz. Olyan mint egy tiszta újságpapír a pottyantós budiban. Felület. Egy darab olyan eszköz melyekre tartalmak kerülnek föl. Az információk Cserépfalu népétől jönnek, vagy Cserépfaluban járó-kelő állampolgároktól. Az információk általában leellenőrzöttek és aktuálisak. Emberek írják, emberek szerkesztik, olyan emberek akik szerint a blog akár egy 2123-ban iskolai dolgozatot író helyes csajnak is segíthet. Vagy akár egy kirándulást tervező nyolc gyermekes családnak. Téma: Cserépfalu. Információk egy közösségről, közösségi terekről, vendégházakról, pincékről, barátkozásról, hitről, verekedésről, gólokról, halálról születésről. Tinódi Lantos 2.0 

Cserépfalu közösségéről.

A hétvégén három pincében, két kocsmában és egy közértben teszteltük az embereket. Fölkerestük a falu első emberét, cserépieket, gyüttmenteket, idegeneket, barátokat, lányokat, fiúkat. Tyúkokat is. Mizser Csabit is. Megkérdeztünk sokakat, hogy merre tovább.



Mióta van gáz?

Minden a Berezdtetős oknyomozással kezdődött, az addig szép színes ceruzával megfestett Cserépfalu imágóról lekerült pár szín. A választások körül jött a még nagyobb bumm. Megjelent a nyilvánosság ereje, mintha lebombázták volna Erős Pistával a világ legszebb faluját.

A posztoknál furcsa volt visszaolvasni a leírt szövegeket, kommentárokat, hozzászólásokat. Megjelentek vélemények, érvek ellenérvek, kis személyeskedéssel megsózva. A blog addigi heti 5-600-as egyedi látogatószáma megsokszorozódott. Volt olyan hét, amikor négyezren nézték meg a blogot. Képernyőforradalom. Egy harmad képernyő, egy harmad alapgép, egy harmad billentyűzet. Cincogtak 100 százalékon felül az egerek.

Úristen.

Az embereknek volt/van véleményük és még le is írták. Az eddig belefért, hogy pár pohár bor után a kocsma budijában azt mondta Péter, hogy a polgi alkalmatlan, leírva viszont sokkal jobban ütött.

Jött a durva reakció. A blog a hibás. A blog tehet róla. Ki a franc ez a darvas. Mégis mit képzel? Kaptam a telefonokat, E-maileket, utcán állítottak meg kedves cserépeik, hogy mi történt a jó kis blogunkkal? Valaki felhívott, hogy ha nem törlöm a blogot, akkor bírósághoz fordul. Nem értettem akkor még mi van.

Ennek legdurvább verziója drága jó Szabon Gyuri halálakor történt, amikor vasvilla emlegetésével fenyegettek meg telefonon. Mert leírtam a véleményem egy általam becsült, szeretett emberről. Az anyanyelvemen. Hiba volt. "Dögöljön meg a blog. Nem kell nekünk blog, hagyjanak minket békén a pesti hülyék". Szép szavak szálltak Bükkzsérc irányába.

Ekkor döntöttem úgy, hogy nem biztos, hogy az extrovertált énemnek minden egyes cserépfalui nyögését, hányingerét, csuklását, lélegzetét le kell írnom. Arra is gondoltam, hogy hagyom a csudába a nyilvánosságot. Megfordult a fejemben egy csuklósbusz. Hagyom a francba az eszközt, a blogot, megmaradnak magamnak a tartalmaim. Megtartom magamban azt amit érzek, gondolok, tudok. Nem írok semmit magamra.

Erről szólt a szavazás szombat éjszaka valahol Cserépfaluban. 12-11-re győzött a blogmegmaradásért küzdő frakciórészleg. A többség. Nem tudom hogyan lesz, de lényeg, hogy megmarad a blog.

Segítsetek emberek!

A héten elemezzük a Bethlen utcai "Cserépi vendégházat", Kéméndi borprofesszor megmutatja mozgó képen a metszés tudományát, a tyúkszar utcai kortárs népzenébe is belehallgatunk, és lesz bort ivó videó is.

Cserépfalu blog 2011

Ja még valami, a hétvége nagy találata volt Shane MacGowan és Sinéad O'Connor szenzációs szerelmes duettje. Shane szerepében darvas, Sinéad pedig legyen a gyönyörű Cserépfalu.

I'll build my world around you
I'll bless the day that I found you
I'll stay beside you and I'll never leave
Or tell you all those lies you'd never believe
Uh huh huh

ez csak úgy eszembe jutott hogy ne csak unalmas, olvashatatlan és hosszú legyen a poszt, hanem kellően nyálas is. Blogposzt hé!