Üdv. kedves olvasó!

Kérlek engedd meg, hogy néhány gondolatomat megosszam veled. A bejegyzésben használt fénykép, az idő múlását hivatott jelképezni. Az Istentisztelet meghallgatása után érdemes elgondolkodni azon a kérdésen, hogy: "Mi a lényeg?" Sajnos az idő korlátai közé szorított földi létezésünkben nagyon kevesen látjuk csak ennek fontosságát. Rohanásra születtünk, élni pedig nincs időnk. Pláne nem önvizsgálatot tartani. De vajon van e ennek így, ebben a formában értelme és értéke? Vajon érték e az, ha lélektelenül belesüppedünk a világ hamis javakat kínáló, és tudatokat, szíveket megmérgező bűzös mocsarába? Érték e az, hogy folyamatosan szerepet játszunk érdekből, és a túlélésért kialakult hazug személyiségünk szinte már teljesen megölte igazi önvalónkat? Csak nézz körül bátran! Ma minden erről szól. Nehéz egy olyan világban emberként élni, mely arra ösztönöz, hogy "fordulj ki önmagadból". Jézust felvállalni pedig még nehezebb. Bizonyítják ezt a templom üres padjai, és az Istentiszteletek alkalmával megjelentek átlagéletkora. Jó, persze, tudjuk...nincs időnk! Na de akkor mire van? Mi a lényeg? Szeretném ha nem értenél félre, mert igazán nem arról van szó, hogy osztani szeretném az észt, vagy csak okoskodom, hanem arról, hogy mély keserűséggel tölt el a körülöttem élő emberek közönye és képmutató felületes síkon mozgó magatartása. Persze akinek nem inge, az ne vegye magára. Mindenesetre ebből is látszik, hogy kevesen tudjuk még, mi a lényeg, és mitől lehet jobb egy közösség, egy teljes ország. Azt hiszem, hogy a privatizációt követő időszakban megfeledkeztünk a hit fontosságáról, és hirtelen felindulásból elkezdtünk kapitalizmust játszani. Sajnos mára már teljesen világos, hogy rosszul. Szeretném a gondolatotokba helyezni, hogy Isten nélkül a szocializmus is megbukott, pedig sokan úgy mondták: "Jézus után a legszebb eszme volt!" Viszont Jézus nélkül ennyire tellett a nagy szocialista elődeinknek. Ránk hagytak egy "csodálatos" jövőt, és annak következményeit. Viszont a kapitalizmus még a szocializmustól is sokkal rosszabb, mert a profit mögé sorol mindent és mindenkit. Ha pedig nem lenne pl. az amerikai nép 60 százaléka hívő ember, már réges rég nem is létezne a rendszer, és nagy valószínűséggel mi sem. Szóval ha nem tudjuk, hogy mi a lényeg, akkor minden más értelmét veszti, és ha most még esetleg úgy érzed, hogy "á dehogy!" később már lehet, hogy késő lesz, és szép lassan belesüppedsz a bűneid és világi értékeid semmit mondó mocsarába. A dráma pedig az az egészben, hogy másokat is magaddal rántasz. Az irományommal azt szeretném javasolni kedves úton járó testvérem, hogy olvasd a Bibliát, térj meg, fedezd fel Jézus valóságát, járj templomba, és szeresd felebarátod, úgy mint önmagad. Azt hiszem talán ennyi lenne a lényeg.

Szép napot: Bohi70

@Bohi70:

Üdv!
Lehetséges-e, hogy valaki képes a Biblia nélkül is megkülönböztetni a rossz utat a jótól?

béke!
pistola

ui.: a kommunizmus bukott meg, a szocializmus nem. az amerikaiak szerint fél Európa szocialista. Svédország mindenképp.

@pistola: Üdv!

A Biblia ismerete nélkül igen, viszont Isten nélkül semmiképp. Sok ember számára a pozitív cselekedetek és érzések forrása ismeretlen. Minden jó ami benned van, az Istentől való. A Biblia többek között ezt teszi világossá. A kérdésed egyértelműen kifejezi az emberiség elszakadását Istentől, nem más mint lázadás, az egó előtérbe helyezése, és az igazi Önvalód ismeretének hiánya. Persze ellehet játszani a gondolattal, csak nem igazán érdemes. Jó úton jársz, mert vannak kérdéseid, viszont hited csak csekély. Azt javaslom, hogy olvasd a Bibliát, térj meg, fedezd fel Jézus valóságát, járj templomba, szeresd felebarátodat úgy mint önmagad, az igazi választ pedig ott találod majd, és nem pedig tőlem kapod meg.

Béke! (a béke forrása is Isten maga): Bohi70

u.i.: való igaz, hogy a kommunizmus bukott meg, viszont az általam említett klasszikus szocializmusban köztudottan nem lehetett helye Istennek, ezért az is megbukott, és ez tény.

@Bohi70:

Van két világnézet, leegyszerűsítve a dolgot a mi esetünkre, Hívő, nem-hívő.
Miért látom szinte mindig ugyanazt, hogy (nagy általánosságban) a hívők azok akik úgy közelednek a nem-hívő felé, mint ha valami hülye gyerekek lennének, akiknek meg kell mondani, hogy milyen utat válasszanak, mi a tuti.
Engem konkrétan ez nagyon zavar. És nem segít abban, hogy közeledjek.
Senki a földön nem hiheti, hogy az ő igaza az abszolút igazság! Főleg a mai világban nem, amikor ezerszer több információ és ismeret áll a rendelkezésünkre a világunkról, mint évszázadokkal ezelőtt.
Főleg ezek fényébén, ha akarnék Én is tudnék javaslatokat tenni, hogy értelmezd a világot, a létezést, de nem teszem, mert tiszteletben tartom, hogy Te máshogy látod, éled meg a dolgodat.
Viszont egyet biztosan mondhatok, ahhoz nem muszáj templomba járni, hogy szeretni tudjuk a felebarátunkat, illetve hogy erkölcsös, tisztes életet éljünk anélkül hogy bármi kárt okoznák bárkinek is. Ezt tuti, hogy Jézus is így gondolná.

béke!
pí

@pistola: Üdv!

Szomorúan olvastam a soraidat, mert úgy érzem félreértettél. Távol áll tőlem, hogy megmondjam neked a "tutit", az pedig még távolabb, hogy "hülye gyereknek" tartsalak. Szerintem te nagyon is okos ember vagy, aki szeret gondolkodni a dolgok miértjén. Sajnálom, hogy a hívőkkel kapcsolatban rossz tapasztalataid vannak, de sajnos ilyen tapasztalatokban nekem is van már bőven részem. A lényeg az, hogy ha megváltozik egy élet a hit ereje által, akkor szinte kötelező jelleggel szeretné, ha mások is csatlakoznának hozzá. Itt pedig nem arról van szó, hogy a hívő ember tudja a "tutit", hanem arról van szó, hogy te nem tudod azt, amit ő tud. Annak pedig, hogy megtudd, csak egyetlen módja van, ha "kipróbálod". Bár ez túl csúnya kifejezés megélni Isten valóságát, viszont más útja nincs. Kipróbálni pedig csak úgy tudsz valamit, ha akarod. Akarni pedig nem cinizmussal, és ehhez hasonló érzésekkel kell, mert akkor soha nem fogsz megtudni semmit. Nyisd ki a szíved és az elméd, olvasd a Bibliát, hallgasd meg amit Sándor, vagy bármelyik lelkész elmond az Igéről, és mindenekelőtt akard megérteni azt. Gondolkodj, és keresd a választ. Ültesd rá az Igét az életedre, és megfogod tapasztalni a valóságát. Senki a világon nem tudja megmondani neked, hogy mi az igazság, még a legnagyobb Igehirdetők sem, mert a válasz benned van, és neked kell rájönnöd. Minden más, maximum csak segítségül lehet ebben. Most ha azt mondom neked, hogy az igazság az nem mi, hanem ki, akkor biztos, hogy azt gondolod majd, hogy újfent csak okoskodom, és rögtön negatív érzéseket vált ez ki belőled. De meg kell értened, hogy ha például én a hitemről beszélek, és azt mondom, hogy az egyedüli igazság nem más mint Jézus, akkor én azért állítom ezt, mert megtapasztaltam. Egyébként véleményem szerint, inkább a hívő emberekre néznek úgy, mintha más bolygóról érkeztek volna, és nem fordítva. Viszont ha tetszik neked, ha nem, egy Isten által megváltozott élet olyat tud, amit te nem. Ha pedig te is megakarod tudni mi az, akkor meg kell tapasztalnod. Az én hitem és vallásom egyik legfontosabb feladata, a: "... tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19) Jézusi kijelentés gyakorlása. Ezért beszélek vagy írok nyíltan a hitemről, és ez nem azt jelenti, hogy nem tartom tiszteletben a másik ember világnézetét. Sőt, kíváncsian várom a te személyes javaslataidat a világ és a létezés értelmezésével kapcsolatban. Nem kell tiszteletben tartanod, hogy én másként gondolkodom, hisz nem egyébről van szó mint eszmecseréről. Soha nem tudtam megérteni, hogy mi adhat reménységet egy ateista embernek, de legfőképpen az izgat, hogy miért helyezi korlátok közé a gondolatait, valamint, hogy miként tudja elképzelni ezt a folyamatosan megújuló, bonyolult és csodálatos világot, életet, egy felsőbb intelligencia létezése nélkül. Mit tud, egy nem hívő ember a hívőkkel szemben?

Üdv: Bohi70

@Bohi70:

Szia!

Nem hiszem, hogy szomorúan olvastad a soraimat. Legalábbis ezen elszomorodni igazán nem érdemes.
Aztán azt írod, hogy távol áll tőled, hogy megmond nekem a nagy igazságot, de utána végig megint csak mondod, hogy mit kellene tennem. Meg hogy a nem-hívő nem tudhatja, amit a hívő ember tud. Azaz a "tutit"!
Én ezt a vitát nem folytatom így tovább.
Gyermekkorom egyik legnagyobb kedvenc könyve a Bibliai mesék című könyv volt. Sokszor elolvastam kb. 10-12 éves koromig. Nagyon érdekesnek találtam az Ószövetség történeteit. Sokat mesélt az egyházról nagymamám is, abban az időben eljárogattam vele a templomába is elég gyakran. Nyitott voltam, mindenféle előítélet nélkül. Éltem egy évet a világ egyik legvallásosabb környékén is. Egy kisvárosban az USA déli részén, ahol az emberek kb. 98%-a gyakorló keresztény. Itt is sokat tapasztaltam.
DE ahogy az évek teltek sok másféle információt is kaptam a világról (amikre ugyanolyan nyitott voltam!), amiben élünk, történelméről (benne az egyházak történelméről is), tudományokról. És szépen lassan kialakítottam a saját világképemet. Nem mondanám, hogy radikális ateista vagyok amúgy. Azt hiszem valami univerzális rendező-elvben én is hiszek. Mondjuk legyen ez a Föld nevű bolygó, Pacha mama, vagy maga a Természet, nagy 'T'-vel. Ő már milliószor bizonyította a föld népeinek, hogy ki is az úr galaxisunk ezen fertályán.
A 36 megélt évem alatt hidd el, hogy voltam annyira nyitott, hogy nem zártam el magam elől a hívők gondolatait. Sőt! De mivel pont hogy sokat gondolkodom, túl sok megválaszolatlan kérdés merült fel és maradt is úgy. Ezeknek a kérdéseknek a zömét a tudomány mai állása szerint viszont meg lehet válaszolni. Ez is segített a világképem (szerintem) logikusabb irányba terelésében.
"Az én hitem és vallásom egyik legfontosabb feladata, a: "... tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19) Jézusi kijelentés gyakorlása." Erről inkább ne is beszéljünk. A keresztény hittérítés múltjának (és sokszor jelenének) RENDKÍVÜL sötét foltjai vannak...
Nincs erőm és időm, most egy regényt ideírni Neked, de az utolsó mondatodra a válaszom csak annyi, hogy sokkal, de sokkal többet, mint gondolnád. És hidd el, hogy egy nem-hívő nincs csak igazán korlátok közé szorítva! Még a logika törvénye is ezt diktálná.
Maradjunk annyiban, hogy boldog lehet így is az ember, meg úgy is. Mert hidd el, tökéletes egyensúlyban vagyok én is, a saját világképemmel a fejemben, lelkemben. És a jó közérzet eléréséhez nem szorulok arra a hipotézisre, amire Te. És itt zárjuk is le, mert kezd parttalanná válni a vita.

Köszönöm a figyelmet!
pí

@pistola: Szia!

Ne haragudj, de nem szeretnék nyitva maradni. Ha már kényelmetlennek érzed a válaszadást, hát lelked rajta. Én úgy gondoltam, hogy egyszerű eszmecseréről van szó. Ha pedig valaki kommentezésre szánja el magát, akkor állnia kell a sarat, mert ha nem tudja elviselni a mások által megfogalmazott véleményeket, akkor jobban teszi, ha ő maga sem véleményez semmit, és senkit. Hidd el, hogy szomorúan olvastam a soraidat, mert pontosan tudom milyen az, amikor az ember folyamatosan keres, és temérdek kérdés van benne megválaszolatlanul. Bár azt állítod, hogy jól meg vagy így. Én viszont azt állítom, hogy ha jól meglennél, akkor nem izgatna a téma, és kérdéseid sem lennének. Egyébként teljesen egyetértek veled, miszerint a keresztény hittérítésnek rendkívül sok sötét foltja volt, és van. Én szeretném ezt megfejelni még azzal az állításommal, hogy az egészséges Isten-tudat, legalább olyan ritka mint a fehér holló, még a hitbuzgó keresztények körében is. Csakhogy ám Jézus igazsága nem a sötét foltokban, nem a papokban vagy lelkészekben, nem az egyházakban, nem a tudományos kutatásokban, nem bennem vagy benned, hanem Jézusban magában van. Ha ezt megérti és megéli valaki, akkor már ő maga is megfürödhet az élet vizében, és gond nélkül beül, teszem azt egy katolikus Istentiszteletre is akár, mert Isten miatt megy oda, és nem érdeklik a sötét foltok. Ha pedig nagyon világosan akarok beszélni, akkor azt kell mondanom, hogy megtérés nélkül soha nem fogod megérteni sem Jézust, sem pedig engem vagy bárki mást a keresztény világban. Én megértem, hogy nyitott vagy, legyél is az a továbbiakban is, viszont ha valaki hinni akar Jézusban, akkor el kell azt határoznia. Persze ez is csak akkor megy, ha lát benne igazság tartalmat. Szóval nem egyszerű a dolog, és a megértés sem egyik pillanatról a másikra adatik meg az embernek. Én már kora gyermekkorom óta hiszem, hogy van Isten, pedig a családom nem volt kimondottan vallásos. A döbbenetes pedig az, hogy a legfontosabb kérdéseimre a választ, néhány könyvből kaptam meg, nem pedig a Bibliából, vagy az Istentiszteletekből. Sőt, a húszas éveimben még református ifjúsági táborokba is jártam évről évre. De ne érts félre, mert ez mind kellett ahhoz, hogy ma ott tartsak a hitemben ahol tartok. Ezt csak azért mondtam el, mert a megértés az egy folyamat, és nem pedig egyik pillanatról a másikra van, mint ahogy fentebb is mondtam már. Ha valaki hagyományból, vagy csak az ünnep kedvéért elmegy a templomba karácsonykor vagy húsvétkor, az szerintem még semmit nem jelent. Továbbá az sem jelent semmit, ha valaki ott ül a templomban vasárnapról vasárnapra, és a saját horkolásától nem hallja az Igehirdetést, az Istentisztelet után pedig kijőve a templomból mondja a magáét, és gyakran még az Istent is káromolja. Vannak mindenféle emberek, mindenféle egyházak, több százféle tradíció, több ezerféle világnézet, viszont Jézus csak egy van. Egy igaz keresztyén ember, mindent rajta keresztül néz. Aki nem, és keresztyénnek vallja magát, az még sajna messze jár a forrástól. Egy szónak is száz a vége, az én személyes hitem nem hipotézis, hanem élő valóság, és nem rászorultságomban élem ezt meg, hanem megadatott a számomra. Jézustól kaptam ezt, és mindent amim van, mert kerestem Őt. Áldott legyen érte mindörökké! Ez az igazi szabadság, és nem az, amikor egy ateista ember elképzeli, hogy ez így van, vagy éppen úgy. Az ateista ember rabja a saját egójának, börtönben él, a hívő ember pedig Istennel, és Istenben utazik az univerzum egyik elérhetetlen "végéből", a másik elérhetetlen "végéig", úgy, hogy mégis megérinti azt.

Béke!
Bohi70

@Bohi70:

Szeva!

Nem érzem kényelmetlennek a válaszadást egyáltalán (szerintem nem is jöhetett le ilyen kép rólam eddig), és el tudom fogadni a mások által megfogalmazott véleményeket, mint a saját véleményük. És tiszteletben tartom. A gondolataim negyedét sem írhattam le ide pont emiatt. Ha Téged nem is annyira zavart volna (bár szerintem igen), másokat lehet, hogy igen. Ez egy publikus felület, gondolnom kell a többi olvasóra is. Másrészről ez az eszmecsere, mint olyan kifulladt szerintem. Mind a kettőnknek megvan a kialakult saját véleménye és nem hiszem, hogy bármelyikünk is feladná a saját elveit. Hozzáteszem, hogy az én világképem valszeg a halálomig változtatható. Tapasztalati úton formálódik ez a dolog, és mivel nyitott vagyok, bármi jöhet még. De rád is rád fér még hidd el, hogy nyitottabb légy. Tudod, "jó pap is holtig tanul". Harmadrészt, megvallom utálok gépelni, ha összefutunk egyszer a jövőben akkor szóban sokkal könnyebb és pörgősebb lesz.
Egy dolog még, amire válaszolni szeretnék:
"Én viszont azt állítom, hogy ha jól meglennél, akkor nem izgatna a téma, és kérdéseid sem lennének."
Ahol nincsenek kérdések ott kezdődik a bigottság és a szellemi mocsár. Ne legyenek illúzióid, kérdésék a halálunk pillanatáig lesznek. És ez így van jól.
A kérdés, a válasz keresése nem okoz szenvedést, vagy valami ilyesmi. Nem rossz az. Különben soha nem fejlődött volna a tudomány, r-go az emberiség, ilyen szupermagas szintre. Bár azon ismét lehet vitatkozni, hogy az emberiség fejlődést mutat-e egyáltalán. De ezt a témát talán majd máskor...

Ajánlom magam,
Szász Péter
Tyúkszar u. 15/b

Hehe. most jöttem rá, hogy ki vagy, Bohi! :))
Megnéztem a képet kinagyítva és rájöttem! Hát ez nagyon vicces! Mi köszönő-haverok vagyunk. Hallgatunk mi már együtt nagy élvezettel mississippi blues-t a Pást Gödörben!! :)
Na jó, akkor legközelebb barátibb hangulatban, személyesen, újra töltött tárakkal... :)

béke!
pí

@pistola: Szia Peti!

Örülök, hogy szóbeli beszélgetést kezdeményeztél, melynek boldogan leszek részese. Egyébként véleményem szerint senkit nem zavart volna, ha leírod a gondolataid teljes egészében, mert ez a felület szerintem igenis erre való. Az megint más kérdés, hogy az embernek sem ideje, sem türelme nincs regényt írni egy kommentben, ezért én is csak nagy vonalakban beszélek, a teljességtől igencsak távol. Arra jöttem rá, hogy igazán nagy gondolkodó vagy, de abból, amiről én írtam itt a bejegyzés alatt, szinte semmit nem értesz. Viszont abban teljesen igazad van, hogy tapasztalati úton lehet megérteni mindent. Ezért is tettem javaslatot a „kipróbálásra”, mert ezt én is így gondolom. Ha megengeded, lenne itt egy velős, és lényeges gondolatom, mely nagyon fontos lehet, hanem a legfontosabb. Nem hinném, hogy az általad említett szuper magas szintre fejlődött emberiség, melynek sokkal több információ van a birtokában, mint ezelőtt több száz éve volt, labdába rúghatna Jézus bármelyik jellemvonásával szemben. Ebből pedig az következik, hogy a világ annak ellenére, hogy keresi Jézust, nem ismeri sem Őt, sem önmagát. A Szentírás megértésének is egyetlen útja van: csakis olyan mélységig értheted meg, mint amilyen mélységig önismeretedben eljutottál. Az eddigi gondolataid alapján, bátran kimerem mondani, hogy az a Jézus, akiben te nem hiszel, az nem a valódi Jézus. Véleményed alapján, a te Jézusról, és egyáltalán a kereszténységről alkotott képed, szinte teljes mértékben a hallott, látott, és tanult dolgokon alapszik. Tapasztalásod nem hinném, hogy lenne, de ha mégis van, akkor az a tapasztalás, pont az előbb említett okoknál fogva torz, és hamis. A döbbenetes pedig az, hogy még az én személyes hitemet is csak egyszerű hipotézisnek véled, az írásaim valódi értelmét pedig nem látod. Az előbbi kissé érthetetlen a számomra, az utóbbi pedig teljességgel érthető. Nem tudom, lélekben hol jársz most, de valószínűleg nagyon távol attól az Isten-tudattól, amiről én beszélek. Azon ismereteid, amik alapján a létezésről gondolkodsz, hiányosak és kevesek ahhoz, hogy megállapodj. Ezért vagy –állításod alapján-nyitott, és tapasztalást befogadó stádiumban. „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igazságra, mert ők megelégíttetnek.” (Mt 5,6) Köszönöm azon jó tanácsodat, hogy legyek nyitottabb én is, és hidd el, ha nem lennék folyamatosan az, akkor most „nem látnálak téged”. Azt javaslom, hogy tarts önvizsgálatot, és ne hazudj önmagadnak. Ahhoz, hogy az ember hiteles legyen, több ezer arcát le kell nyúznia magáról, a valóság pedig ott található. A nagyszerű Hamvas Béla gondolataival búcsúzom, és reménykedem abban, hogy meg is érted azt: „Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot… Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt…”

Üdv: Bohi70

@pistola: Szia Peti!

Na végre! Most, hogy rájöttél ki vagyok - bár ezt soha nem titkoltam - lazábban gyötörhetjük egymást online is, mindenféle harag és indulat nélkül. Szerintem nagyon jó arc vagy, csak egy kicsit elhamarkodott. Jó sokáig ilyen voltam én is. A mississippi blues, az lassú, hogy legyen időd elszenvedni. Ha pedig elszenvedted, az a legbiztosabb tapasztalás. Ennek a zenének a gyökerei az "ég felé" mutatnak, és Isten szerves részét képezi. Hallgatni óriási érzés, ha pedig beleéled magad, egy kicsit meghalsz a végén. Emberi mélységek és magasságok. Nem is gondolnád, hogy mennyire értem amiről te beszéltél eddig, és alig várom már, hogy belém láss egy kicsit mélyebben. Majd szóban nyomjuk tovább a rock 'n' rollt.

Üdv: Bohi70

u.i.: tudtam, hogy nem öregedtem semmit, és te vagy rá a bizonyíték. Ha külsőleg kicsit változtam is, de agyban pont ott vagyok mint 7 éves koromban a fotón. Ennek viszont örülök, mert, "...ilyeneké az Isten országa." (Lk 18,16)