........
S Z Í V Ó S
J A N C S I
(1972-2009)
........cserépfalu.blog.hu.........

Késik a beszámoló, de történt egysmás azóta. Szóval tizenegy óra körül fölébredtem János a franciaágyon, Én a sarokban egy szóló alkalmatosságon. Esik az eső, kis parasztházban aludtunk amit átalakítottak vendégházzá a kis ablakok keveset engednek be a hidegből. A gépem akkumulátora magkapta az energiát elindultam a faluba. János nem horkol, pedig horkolós típusnak gondoltam.

A bükkalja presszóban kávé cigi után a lovaspálya felé indultam. A falu központi helye az ipszilon kereszteződés, it szokott nyáron lenni a kamionplatós buli, általában a vörös rébék játszanak, de volt már példa hogy a falu vezetése playback produkciót gondolt ide. Siker volt. Sanyi volt az első cserépi akivel megbeszéltük a falu helyzetét, remek pincéje van a pást gödörnél, kérdezte mostanában hol a csapatom. Hiányzott neki Gina, és a többi lány. Útban lefelé a lovaspályára, már látszik egyre jobban a bükk kezdete, remek szellő igazgatta a sapkámat. Fotó balra, fotó jobbra. A lovak veresenyen kívül is szépek, próbáltam bemászni a kerítésen belülre, de aztán letettem róla. Grafiti a falu szélén, talán valamelyik zsérci próbált rongálni. Bükkzsérc és Cserép olyan mint fociban a Fradi és  a Dózsa viszonya.

Visszafelé Kompa Úr ütött el majdnem mikrobuszával, az Ő pncéje a berezdi soron van, már hallott valamit a netről a blogról, megígérte, hogy küld képeket és promózhatjuk a pincét. Elvitt volna a belfaluba, de nem cseréltem volna el a sétát.

A szálláson már Jani ismerkedett a levegővel, tegnap este semmit sem látott a faluból pár meleg borsodi kivételével. Nem jutottunk messzire a Bükkalja presszóba invitált Zoli volt még a tegnapi minőségi sörből János megnyugodott, gyorsítót ilyenkor már nem iszunk. Átbeszéltük a falu gondjait. De a lényeg az volt, hogy Zoli lányának ugyanolyan telefonja mint az enyém és odaadtam neki, hogy töltse fel. Megéheztünk. Marika készített rántott húst és csontlevest. Megtömve hasunkat indultunk újabb túránkra. A presszóban a pult mellett Internet, ahol kinéztük János vonatát. Újabb blogmegbeszélés, a presszó is fölkerül a blogba! Itt valamit félrenyomtam mert az összes kép homályosra sikerült. Végre elindultunk a túrára. A pást gödör fel vettük az irányt, kicsit hasonlítanak a benőtt pinceházak a gyűrűk urás házikókra talán falumarketingben lehetne erre a feelingre gyúrni.

István. Ilynekor valamelyik pince nyitva van, de nem jártunk sehol sikerrel, de nagyon gyanús volt a polgármester motorja. Lent volt a birodalmában bort fejtett. Segítséget nem kért csak két poharat kaptunk, végigkóstoltuk a borokat, megnéztük István legújabb alkotást az apját belefaragta a pince falába. Művész.

Egy vendégcsoport lőtt bele az idilli hagulatba István elkezdte a betanult szöveget, remek előadó, mi lassan elkullogtunk a faluból.


5 óra után indultunk bogács irányába a húsz órás cserépi túra János szerinte elment.