Utolsó lövés a falunapokról. (Bár még Karesz videóira a blogsokadalom nagyon kiváncsi) Vasárnap a templomban szép ünnepségen Polgi urunk díszpolgári címet adományozott Dósa Gyulának, a tiszteletbeli polgári (csillag) címet pedig Tóth Péter kapta. (Méltató szavakat most mellőzzük, bár Gyula bátyámról még fogunk írni.)

Tiszteletbeli polgárként írom ezentúl soraimat. Mi is ez a tiszteletbeli valami? Gesztus, elismerés, kitüntetés? Inkább megtiszteltetésnek nevezném. Merthogy nagyon megtisztelő. Frankón. Cserépfaluért feliratú arany kis kitűzőt, plakettet, kis és nagy alakú bársonymappát tulajdonlok vasárnap óta. Rengeteg biztató kézszorítást, de legfőképpen lelket simogató szavakat kaptam az emberektől. Cserépfalu legmagasabb épületében szép beszédet mondott a cserépi gyülekezet lelkipásztora, Martoni Molnár Sándor. Honfoglalás és honvesztés, ez a két szó uralta a szöveget, honvesztés forog fenn országunkban, a lelkek honvesztése. Cserépfalu tesz érte, hogy lelkek visszafoglalják az Őket megillető helyüket.

Vasárnap szép harcruhát kaptam és végre éles lőszerrel van töltve a stukkerem. Előre!

Honfoglalás 2008, Cserépfalu.

(csillag: Díszpolgári címet helyi lakos, tiszteletbelit csak idegen kap)