Egy kicsit már késésben vagyok, rohanás az autóhoz irány a vezérlőterem. Ezen a héten nem vagyok ügyeletes, de ma úgyis mindenki ott lesz, látni akarják élőben ahogy a proton nyaláb megteszi az első kört az 27 kilométeres LHC-ben. Nem tévedtem, a CCC (Cern Contol Center) környékén mindenhol közvetítő kocsik, riporterek szokatlanul nagy számban. A média egy ideje tele van a CERN-ről szóló cikkekel, riportokkal. Nagy nap ez a mai a CERN történetében, tíz év erőfeszítésére teszi fel a koronát. A vezérlőteremben vagyok, tapsvihar, a nyaláb megtette az első egy nyolcad kört az LHC-ben.

Kamerák, riporterek, az összes nagyfőnök, a régebbi és mostani igazgatók, köztük egy Nobel díjas. Mindenki itt van, lehetünk vagy 200-an a teremben. Az első kört 8 lépésben teszi meg a nyaláb, 1/8 kör után megállítják egy kolimátor nevű szerkezettel, korrigálják a paramétereket aztán jöhet a következő nyolcad kör.

Minden nyolcad után egy tapsvihar, ez így megy egy órán keresztül amig a nyaláb megteszi az első kört. Az igazgató elmond egy beszédet mindenkinek megköszöni az elmúlt években végzett munkát, mindenki örül. Van is miért. Valószínűleg az LHC a legnagyobb és legbonyolultabb szerkezet amit ember valaha is alkotott. Nem megyek bele a részletekbe a neten van elég anyag a kiváncsiaknak. Az LHC működik, világvége elmaradt, mindenki hazamehet. Nem egészen. Először is ez inkább a kezdete egy újabb fázisnak mintsem egy befejezett munka. A nyaláb megtette az első kört, de azt még fel is kell gyorsítani, végül is ezért gyorsító a gyorsító.

Még hónapok múlva fogunk oda eljutni hogy a végleges energiát elérje az LHC. Aztán ott van ez a nyaláb. Nyalábnak nyaláb, de kb. 10000-szer kevesebb proton van benne, mint a tervezett érték, no nem azért mert ennyire bénák vagyunk, hanem mert így volt megtervezve. Először működjön alacsony intenzitással, aztán ha minden úgy megy ahogy kell, lehet növelni az intenzitást. Ez nem véletlenül van így, az LHC nyaláb a teljes intenzitásnál a legmagasabb energián ( 7 TeV vagy 7000000000000 elektron Volt ) annyi energiát tartalmaz mint 70 kg dinamit, szóval érthető az óvatosság.

Na akkor mi is van ezzel a világvége dologgal? Néhány elvetemült fizikai elmélet szerint elképzelhető, hogy az LHC-ban ütköző részecskék annyira meggörbítik a téridőt, hogy fekete lyuk jön létre ami majd magába szippant minden körülötte lévő anyagot, vagyis az egész földet.

Ma semmiképp, mivel még hónapokra vagyunk attól hogy elérjük a tervezett energiát és intenzitást. Akkor majd néhány hónap múlva? Akkor sem. A legtöbb elmélet szerint semmi ilyesmi nem történik, csak a legelvetemültebbek jeleznek előre valami nagyon ici-pici esélyt erre.

Ha csak az elméletekre lehetne alapozni, én is aggódnék. Szerencsére tapasztalatból tudjuk hogy ez nem történhet meg. A kozmikus sugárzásban sokkal nagyobb energiájú részecskék is előfordulnak mint amit az LHC fog produkálni, akár milliószor nagyobbak is, és ezek évmiliárdok óta bombázzák a földünket és még mindig itt vagyunk. Szóval aggodalomra semmi ok.

Sokszor kérdezik, hogy mire jó ez az egész? Borzasztó drága és látszólag semmi hasznosat nem csinál. Ezt a kérdést nem ma kell megválaszolni, hanem 10, 50 vagy 100 év múlva. Amikor több mint 100 évvel ezelőtt valakik rézkampón rángatózó békacombokkal kisérleteztek. még nem lehetett tudni, hogy ez vezet el az elektromosság felfedezéséhez. Ha akkor azzal törődtek volna, hogy ez mire jó ma talán nem lenne TV, mobiltelefon és nem járt volna ember a holdon. Egyébként a ezt a lapot sem olvashatná a kedves olvasó mivel a World Wide Webet is a CERN-ben találták föl. Egy mellékterméknek nem is rossz.

Bojtár Lajos,
Villamos üzemmérnök a CERN-ben.

előzmény:

Csörög a telefon, reggel nyolc óra van, 2008. Szeptember 10. Felveszem, a feleségem húga Erika szól bele.

- "Szia Erika vagyok. Ma mindenki a CERN-ről beszél, meg a világvégéről, az X Rádióban is rólatok van szó, küldtem nekik egy SMS-t, hogy ne aggódjanak jó kezekben van az LHC, te is ott dolgozol. Fel akarnak hívni telefonon, mondanál nekik néhány szót ?"
Húúú de utálok szerepelni, fut át az agyamon .
- "Persze, hívjanak csak..." - válaszoltam. Néhány perc múlva már élő adásban válaszolgatok az X riporterének.