Mint a cím is mondja "Vidám volt a tető".
A múlt szombaton megrendezésre került berezdtetői szalonnasütés igen jól sikerült. Szerencsére az idő is kegyeibe vette a kis társaságot. Itt jegyezném meg, hogy ez a kis társaság nem is volt olyan kicsi, mivel akár egy bő közepes lagzinak is megfelelt volna. Egyes népszámlálások szerint 78 fő vett részt az eseményen.
Bevallom őszintén, mikor még csak útban voltam felfelé a tetőre, akkor arra gondoltam, hogy 6-an, 7-en fogunk sütögetni és jót beszélgetni. Mikor felértem, azt vettem észre, hogy kisebbfajta tömeg van a kilátó körül. Az láható volt, hogy nem osztálykirándulás van, mert igen sok ismerős arcot láttam és idősebb embereket is, aki már több éve kinőttek az iskolapadból.
Olyan volt ez mint egy majális. Jelen volt minden korosztály, a pár hónapos babától kezdve a bottal járó idős nénikékig. Külön szeretném megköszönni azoknak az idős emberereknek a jelenlétüket, akik koruk és esetleges egészségi problémájuk ellenére is feljöttek, hogy meghallgassanak minket, és jól érezzék megukat.
Szombaton valami történt. Közösség formálódott, ahol az emberek beszélgettek, elmondták véleményüket és meghallgatták másokét, adtak a másik szavára. Olyan egyszerű és emberi dolgot tettek, tettünk, ami ős idők óta bennünk van, - csak jelenleg mindenhol kiakarják ezt ölni az emberekből, más felsőbb érdekek miatt. Azt tettük, hogy kommunikáltunk, beszéltünk egymással. A település vezetőinek is ezt javasolnám. Ne irányítani, akaratot ráerőltetni akarjanak, hanem elsősorban meghallgatni és annak függvényében dönteni próbáljanak.
Sok olyan személy jelent meg ezen a rendezvényen, akit nem is gondoltam volna hogy eljön, és ez kellemes csalódást okozott.
A rendezvény azzal a céllal lett meghírdetve, hogy akit érdekel, vagy még nem tud róla, az tájékoztatást kapjon a Berezdtető tervezett sorsáról, másrészt, hogy ezen a csodás helyen kellemesen és jól érezzük magunkat. Szerintem ez sikerült.
A kilátó környékén az emberek beszélgettek, ismerkedtek, a gyerekek szaladgáltak és játszottak, az idősebbek üldögéltek, beszélgettek valamint szemlélték a fiatalokat, akik tenni akarnak mindenki jövőjéért. Nem volt politika, nem volt indulat, de harag sem. Csak szeret és béke. Nem voltak nagy szavak, hamis igéretek, csak őszinte, tárgyilagos beszéd.
Véleményem szerint ezt a rendezvényt rendszeresen meg kellene ismételni, mert összehozza a falu lakóit és az ide látogató embereket, az időseket és fiatalokat. Közösséget formál, mely összetart, erőt, békét ad. Még akkor is, ha már nem kell a Berezdtető megmentéséért harcolni.
Köszönöm mindenkinek aki eljött vagy el akart jönni, csak nem tudott. Nagyon sajnálom, hogy a falu vezetői, képviselői közül senki nem jelent meg. Hiszen nem haragszik rájuk senki, nem bántja őket senki de itt elmondhatták volna a saját álláspontjukat, véleményüket. Mert gondolom az nekik is van. Ide azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. Szerintem a képviselők is jól érezték volna magukat. Nem vagyunk ellenségek.
Mégegyszer köszönöm mindenkinek.
Ezen sorok írása közben az alábbi vers jutott az eszembe (ki tudja miért)
"Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország,
messzeringó gyermekkorom világa. Belőle nőttem én,
mint fatőrzsből gyönge ága s remélem, testem is majd
e földbe süpped el. Itthon vagyok."
...
Baráti üdvözlettel: Szabó Ferenc
Kommentálók kérték