Köszönöm Péter a remek és hangulatos képet, és a kitett idézetet! Akit a kedves látogatók énekelni hallanak, Tóth Viktória, aki Händel: Hulló könny című darabját énekelte. Köszönjük neki is hálásan!

Tiszteletes

...pedig Jézus jeruzsálemi bevonulása óta folyamatosan sirat bennünket!

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost (Jeruzsálemet), megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." Lk.19 41-44.

„Az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak és siratták Őt. Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok…” (Lk. 23:28)

Hátborzongató történet!

Jézus valóban sírt Jeruzsálem felett. Mert nem ismerte fel meglátogatásának idejét. Aki ennek a sírásnak (az itt álló eredeti görög kifejezés nem holmi "szipogást", vagy sírdogálást jelent, hanem kitörő, ha lehet ezt mondani kétségbeesett, jajgató sírást!) az okát szeretné legalábbis emberi síkon megtudni, ajánlom elolvasásra az ókori zsidó-római történetíró, Josephus Flavius: Zsidó háború című könyvét. A Bibliaiskolák Közössége által kiadott verzió előszava egyszerűen döbbenetes részleteket tár fel azzal kapcsolatosan, hogy mi történt a várossal, s hogy amikor lerombolták azt Titusz ezredes csapatai, miért nem voltak már keresztyének a városban, hogy miért maradt meg egy része a templomfalnak (a mai Siratófal), stb. S aki Isten keze nyomát keresi a történelemben, az ebből a könyvből, ill. annak előszavából ízelítőt kaphat e felől.

"It's been said that Buddha and Jesus would laugh or cry if they'd known what was done in their name. And if there is a creator, He'd probably feel the same way.
I see ceremonies..., rituals..., processions, genuflecting, moaning, intoning, venerating cookies and wine, and I think...

it's not what I had in mind.

But that's vatican flapdoodle. It doesn't have a thing to do with God.
As you said, John, everywhere, religions... from exalting life to purging joy as a sin. Rome does it as grand opera.
A simple path to goodness needs a supernatural roadmap.
Supernatural... a stupid word, I mean anything that happens, happens within NATURE,

whether we believe in it or not."

Man from Earth

Dear Pistola,

I warmly recommend two books to you to read if you have doubts about Christianity: John Blanchard: Why We Belive the Bible? and: The Man who Made the Millenium. You can have answers to your questions by reading them. Chek them out on the Net! There is only one condition of getting the answers: an open heart and mind without prejudice!

Have a go(o)d journey!

Reverend

Kedves Pistola!
Kérlek ne haragudj meg a kérdésem miatt. Azon tűnődöm, hogy vajon mi késztetett az angol nyelv használatára? Bár szíved joga olyan nyelven kommentezni ahogy te akarsz, mindenesetre nem biztos, hogy illik és helyénvaló magyar szövegkörnyezetben angolul véleményt alkotni. Ha pedig egyszerűen csak kényszert éreztél arra, hogy "finoman" kikezd az adott témát, hát... mit is mondhatnék? Talán ezt: "...bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek..." Lk 23,34 Drága barátom! Az ember hamarabb tanult meg imádkozni, mint racionálisan gondolkodni. Csak hát sajnos a gyökereinket elfelejtettük rég, az emberiséget pedig bedarálta a történelem során kialakult idióta ideológiák sorozata. Nem gazdasági válság van, hanem erkölcsi válság. Csak nézz körül nyitott szívvel és lélekkel. Alig látsz olyat aki tudja, hogy mit cselekszik. Jézust ostoba tudatlanságból és még ostobább politikai érdekből feszítették keresztre. Tudod mi volt a "bűne"? Ismerte a gyökereit! Aki nem ismeri, értelmetlenül él, hisz nem tudja, hogy honnan jött és hová tart. "Indiában van egy fa. Úgy hívják: Asvatta. Jelképe a valóságnak és az élet varázslatos, múló gyönyöreinek. A fa titka az, hogy fordítva nő. Ágai és dús lombjai lefelé hatolnak, s tápláló sűrű gyökerei fölfelé. A lombok a külső, érzéki, testi világot jelképezik, az életet, amelyet élünk, a látható mindenséget - a gyökereik pedig a láthatatlan szellemvilágot, a mennyek országát, ahonnan minden ered, s amelyben az ember egész lénye gyökerezik. Gyökereink nem lent vannak, hanem fent!" Kitartó út keresést kívánok neked, és ne feledd, hogy okoskodni mindenki tud. A véleményed mindig legyen finom és udvarias, főleg akkor ha mások lelkének táplálékairól beszélsz.
Üdv: Bohi70

@Bohi70:

Kedves Bohi!
Jól látod, egyrészt finomságból írtam angolul (illetve választottam angol idézetet), mert tudom, hogy érzékeny téma a lelki táplálék, másrészt leginkább a Tiszteletes Úrnak írtam mert tudom, hogy Ő kiválóan érti a nyelvet.
Nem szándékom senkit sem bántani ilyen kérdésekben.
Azt hiszem csak hirtelen ki akartam nyilvánítani saját hitemet. Ennyi az egész.

@tiszteletes:
Köszönöm a tippeket, utána fogok nézni az említett könyveknek.
Az előítéletek nélküli hozzáállás és a nyitott szív gyermekkoromtól erősségem. Éppen ezért nem merném letenni egyetlen egyház mellett sem a "voksom". Ki mondja meg, hogy kinek lehet igaza? Egy hithű kereszténynek, vagy zsidónak? Muzulmánnak, vagy hindunak? És még számtalan hitvilág létezik, akik ugyanilyen biztosak a saját meglátásaikban/hiedelmeikben. Igazán nyitott szívvel, lélekkel és szellemmel rendelkezőnek elég nehéz eligazodnia hit kérdésekben.

Szívélyes üdvözlettel,
Pistola

Kedves Pistola!

Én magam rettenetesen évezem ezeket a gondolatcseréket olyan emberekkel, akiknek megvan az a nyitottságuk, amiről írt. Bohi mesterrel is nagyokat szoktunk agyalni, hol szóban, hol írásban. Ha nincsen az interneten olvasható verziója az általam ajánlott, nagyon érdekes könyveknek (John Blanchard nagy kedvencem, egyszerűen és nem keresztyén emberek által is elismerten nagyszerű író), ami könnyen elképzelhető, és érdekli, szívesen tudok segíteni papíros verzióval. Őszintén, mint gondolkodó embernek ajánlottam ezeket az írásokat, nem okoskodás vagy hecc végett.

Tiszteletes

@tiszteletes:
Tudom, és tényleg köszönöm a tippeket. Megpróbálom leszedni a netről. Jelzek, ha nem sikerül, köszönöm!
Én sem akartam heccelni, vagy bántani senkit. Remélem nem is tettem.

Üdv,
P

Szó sincs megbántásról (részemről semmiképpen! A vélemény és a gondolat mindenki számára szabad! Ezeket kicserélni pedig igen hasznos.

Tiszteletes

Kedves "egybegyűltek"! (bocsánat ezt nem hagyhattam ki :-)

Délelőtt néztem meg a blogot és olvastam el a hozzáfűzött megjegyzéseket. Aztán egész nap érlelődött bennem valami, amit még nem akartam leírni, de a tiszteletes utolsó hozzászólása után már kikívánkozott belőlem.

Isten igazából (ami végső soron a mi igazságunk is ;-) nem hiszem, hogy ebben a témában bárkinek is igaza lehetne. Olyan előfordulhat, hogy két hasonló gondolkodású, felfogású és hitvallású ember összetalálkozik, megbeszélik a dolgokat és örülnek annak, hogy találtak valakit, aki nem nézi Őket Marslakónak a hitük, életfilozófiájuk és számtalan más dolog miatt.
Éppen ezért én értem Pistolát.
Annak pedig külön örülök, hogy a falunak ilyen tiszteletese van. Az első pozitív benyomásom ez volt, az elolvasott bejegyzések után. Örültem Neki, annak ellenére, hogy személyesen nem igen ismerem a tiszteletest. Emiatt most sokan megítélnek, elítélnek és véleményt alkotnak, már most, csak emiatt, de biztos vagyok benne, hogy a tiszteletes ugyanolyan szemmel néz rám. Ugyanúgy lát, mint bárki mást.

Bohi70 megjegyzésére amit Pistola felé írt arra csak azt tudom reagálni. Kedves Bohi barátom! Én szívem minden szeretetével és tiszteletével értelek téged. Lehet Te úgy érezted "kikezdik" a témát, ami jelen esetben nem igaz. Valaki csak véleményt nyilvánított. A Pistolát ha ismernéd, tudnád, hogy benne is, mint benned sok a szeretet és biztos vagyok benne, hogy senkit sem bántana meg szándékosan, vagy írna bármi olyat, csak azért, hogy kikezdjen valakit vagy valamit.
Amennyiben ez mégsem így lenne, sem a Te reszortod ítélkezni felette és "megbocsájtani". Mindenki lelki tápláléka más és más lehet, éppen ezért, Te is ügyelj arra, hogy ha egy más felfogású emberrel találkozol, ne ítélj! Ne ítélj első felindulásból, csak azért, mert nem olyan mint Te. Hallgasd meg, figyelj rá, fogadd el olyannak amilyen, mert isten is úgy és olyannak fogad el bennünket, amilyenek vagyunk. A hibáinkkal az esetlenségünkkel, és még sorolhatnánk a számtalan sok jelzőt. Az én hitvallásom az, hogy isten nem ítél!
A "kitartó útkeresést" amit az idézet után írtál, rád is igaz. Nem támadásból és bántásból mondom és írom. Szeretetből. Amit Pistola írt, nem okoskodás, nekem inkább a Tiéd tűnt annak. Az útkeresés és az út mindenkinél tart még. Nálad is. Folyton folyvást úton vagyunk, és lehet néha letérünk. Ezért mondom, ne ítélj, mert nem tudhatod, mikor jön olyan élethelyzet, vagy talán már volt is, amikor nem feltétlen volt ekkora a hited. Nem annyira érezted az utad a lábad alatt és lehet olykor-olykor meg is inogtál. Ne felejtsd el soha, hogy honnan jöttél és hogy hová tartasz! Így hát újfent csak kitartó útkeresést kívánok Neked, Neki, Nekem, mindenkinek! Hiszen az egész életünk erről szól.

Elcsépelt és agyonrágott közhely, de mi mindannyian mások vagyunk. És nagyon nagy ellentmondás, de végeredményben mindenki mégis egy és ugyanaz. Isten bennünk van, mindenkiben még abban is, aki nem hisz benne. Éppen ezért úgy gondolom, hogy azok a bizonyos gyökerek, hogy honnan nőnek és merre, nem helyhez köthető, lent vagy a fent. Ez a kettő egy és ugyanaz. És véleményem szerint ez az, az egység ami mindenkit összeköt az az erő, aminél nem létezik nagyobb kerek-e földön. Ez az egység pedig nem más, mint a szeretet. Végső soron én azt gondolom, hogy mindannyian ebbe az egységbe tartunk. A szeretet egységébe, csak nem tudunk mindig minden nap mindenkire ugyanolyan szeretettel nézni, ahogyan azt kellene. Hiszen gondoljunk csak bele, ha meglenne mindenkiben a szeretet! Tökéletes világunk lehetne.
És ha tökéletes világunk lenne, amiben megvan a szeretet, nem érezné magát senki sem megsértve, megbántva, nem osztana senki senkinek jó tanácsot, hiszen mindenki szeretettel nézne a másikra, úgy és olyannak fogadná el és szeretné a másikat amilyen.

Én ezt a szeretetet láttam és éreztem a tiszteletesben, amiért külön nagyon örülök. Amit pedig az utolsó bejegyzésében írt, nagyon is igaz. "A vélemény és a gondolat mindenki számára szabad! Ezeket kicserélni pedig igen hasznos."

Bohi, imádlak!
Pistola, tudod…
Tiszteletes, szeretettel gondolok magára
Aki olvassa, azt gondol amit akar, elfogadom és így szeretem érte :-)

Mindenkinek szép estét kívánok!
A szeretet legyen velünk!

Aragonia

@Aragonia: Kedves Aragónia! Na ugye, na ugye! Okoskodni mindenki tud. Meghagylak abban a "hitedben", hogy én vagyok az okoskodó. De akkor te ki vagy? Ez a nagy kérdés! Engedd meg, hogy néhány gondolat erejéig azért reagáljak a hozzászólásodra. Ne haragudj, de valószínűleg nem jól olvastál a sorok között. Tőlem nagyon távol áll, hogy bárkit is megítéljek. Ha az én személyes Istentudatom köthető lenne bármely valláshoz vagy tanításhoz, akkor Jézusról beszélve, valószínűleg nem hoztam volna szóba az Asvatta fa példáját, ami egy tipikus Buddhista jelkép. Bár igaz, hogy keresztyénynek tartom magam, és Jézus igazságában feltétel nélkül hiszek, hisz bizonyosságom van benne, még sem tartom más vallások és nézetek tanításait feltétlenül hamisnak, sőt... Semmiképpen nem szeretnélek megbántani, de arra nem árt ha figyelsz, hogy az Istent nagybetűvel írják, és igazság szerint minden mást kicsivel kellene. Te ezt pont fordítva érezted. Ez pedig nem más mint az egó. Sajnos az a tapasztalatom, hogy ez minden baj forrása. Ha valakinek túlságosan erős az éntudata, akkor nagyon kevés az esély arra, hogy észrevegye a Teremtőt. Engedd magad elé Őt, különben mindenféle sületlenségeket összefogsz hordani az életben a "véleményszabadság" égisze alatt. Az egó mindig csak magát látja, ezért rendszerint csak magával törődik, és folyamatosan megvan győződve a saját "igazáról". Ez pedig a bűnbeesés következménye. Az ember éntudata felébredt, fellázadt Isten ellen, és elindult "világot" látni. Na meg elkezdett kommentezni, nagyon sokszor meggondolatlanul, és állandóan a saját igazát bizonygatva. Olvastam már sok hozzászólást, de ha valamivel kapcsolatban eszmecsere folyik, akkor legtöbbször az érvek és ellenérvek mellett, értékes tartalom nem sok írásban érezhető. Akinek nem inge ne vegye magára! Kedves Aragónia! Azt írtad, hogy Isten úgy fogad el mindenkit ahogy van, ezért én is ezt tegyem. Csakhogy ám Isten formálni akar, és Ő általa mi magunknak is formálnunk kell egymást. Ha nem engedjük és nem tesszük, akkor jön a depresszió, és egyéb a mai korra jellemző népbetegségek. Mások véleményének tiszteletben tartása nem azt jelenti, hogy ne mondjuk el a magunk álláspontját, és adott esetben ne próbáljuk meggyőzni a másikat a szerintünk helyesebb választásról. Főleg ha élet és lélek mentő kérdésekről van szó. Azt viszont végképp nem értem, miért gondolod úgy, hogy az ítélkezés és a megbocsájtás "reszortját" a magaménak érzem? Nem tudom mire gondolhatsz ilyen mondatok virtuális papírra vetésekor, miden esetre elég okoskodónak tűnik! Vagy nem? A "...bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek..." Lk 23,34 Ige igazsága rád is vonatkozik, csak úgy mint minden emberre a földön. Csak nézz a tükörbe, és mond szemtől szembe az egódnak, hogy: "Édes kislányom, néha fogalmad sincs róla, hogy mit kommentezel..." Azt is írtad még, hogy én is csak keresem az utam, akár csak mindenki. Remélem nem hangzik nagyképűen, de én már megtaláltam az utam rég, ez pedig Jézusban van. Neked pedig kitartó útkeresést kívánok, és vigyázz, mert az általad jónak hitt lelki táplálék, akár mérgező is lehet.
Szeretettel gondolok rád: Bohi70

Kedves Bohi!

Két mondatodat szeretném, ha kicsit bővebben kifejtenéd nekem (Nekünk).
1) "Csakhogy ám Isten formálni akar..."
2) "....de én már megtaláltam az utam rég, ez pedig Jézusban van"

Ezt a két "gondolatot" szeretném, ha a Te szemszögedből leírnád és kifejtenéd. A saját életedre és tapasztalataidra kivetítve elmondanád, a különböző életszakaszaidra lebontva elmesélnéd az utadat és, hogy végső soron hogyan és mikor jutottál el Jézushoz. Természetesen nem kérek egy teljes beszámolót, azt kérem, hogy nagy vonalakban meséld és mondd el, hogy a mondatokba szőtt szavak Neked mit jelentenek.

Köszönettel és szeretettel: Aragonia

@Aragonia: Szia Aragónia!

Örömmel tölt el, hogy fogékony vagy a témában, a kérdéseidre pedig nagyon szívesen válaszolok (remélem, hogy nem csak fogást keresel rajtam?). "Sajnos" röviden nem megy, ezért valószínűleg hosszúra sikeredik majd az írás. Isten mindenekelőtt a mindenséget jelenti, a vele való közösség pedig "tengerélmény" kell, hogy legyen. Ez alatt azt értem, hogy Isten a tenger, te, én, és mindannyian pedig a tenger cseppjeit képezzük. Az igazi otthonunk nem ez amit itt látsz a földön, hanem odaát van. Onnan jöttél, oda térsz vissza majd, és minden attól függ, hogy hited milyen erős. A hit kifejezés alatt inkább bizonyosságot érts, ne pedig valamiféle hinni akarást. A bizonyosságot kérni kell, de elsősorban nyitottnak kell lenni a befogadására. Valamint várni, várni és várni. A jóra való várakozás pedig művészet, nem pedig kellemetlen kényszer. A hited erőssége nem feltétlenül korfüggő, viszont vannak rálátások amit csak bizonyos életkorok elérésével kaphat meg az ember. "Legnagyobb keserűségemre, mindennap egyre bölcsebb leszek." (George Byron) Gondolom ezt te is így érzed, és biztos vagyok abban, hogy sokkal bölcsebben látod a dolgokat ma, mint mondjuk 18 éves korodban. Isten jelenlétét érezheti az ember már gyermekkorában is, mindenféle kételyek nélkül, csak hát az egó egyre inkább eluralkodik rajtunk, a gyökereink pedig annyira háttérbe szorulnak, hogy ha néha előtérbe kerülnek, már szinte látni sem akarjuk. Pedig itt dől el minden. Kétféle énünk létezik. Az egyik a nagybetűs ÉN, a másik pedig a kisbetűs én. A nagybetűs ÉN Isten maga, hisz benned él, a kisbetűs pedig a te öntudatára ébredt egód. Az ÉN, mindig a szellemi önvalóját szolgálja, az egó pedig hamis és pillanatnyi örömöket okozó mulandó dolgokat helyez előtérbe. "Annak a csodálatos lénynek aki valaha közöttünk járt is két énje volt. Az egyik: Jézus az ácsnak és Máriának a fia, vagyis az Emberfia. A másik: Krisztus az Isten fia. Néha e kettő nem értett egyet egymással, és ilyenkor dönteni kellett, hogy melyiknek van igaza. Az Evangélium szerint mindig Krisztus döntött, Jézus pedig azt tette amit Ő akart. Vagyis alázattal szolgálta szellemi önvalóját, ami minden egó dolga lenne." Az élet igazi értelme és célja ez. Pontosabban a választás. Választani fény és sötétség között. Jó és rossz között. Isten célja is ez volt a teremtéssel. Hisz a mindent meghatározó "...Legyen világosság!..." (1Móz 1,3) életet teremtő mondattal az Úr hadat üzent a sötétségnek, és elindult a küzdelem. Ez a küzdelem folyik benned, bennem és mindenkiben egyaránt. A végkimenetel csak tőled függ. Minden egyes helyes döntéseddel mikor Istent választod, és győzelemre viszed a fényt, Őt magát erősíted ezáltal. A mennyek országa benned van, és ez nem varázslat, hanem valóság. Sajnos akármennyire is hinni akar az ember, nagyon nehéz elkapni azt a fonalat, amit ha felgömbölyítesz elvezet a valósághoz. De hidd el, hogy ott van a valóság a helyén. Kérdésedre válaszolva az Istenben való formálódás azt jelenti, hogy folyamatosan rá figyelsz, és ha jól sikerül összpontosítanod, akkor minden helyzetből sikeresen kivezet majd. A döntés a te kezedben van, és mindig neked kell meghoznod. De ha hallgatsz a lelkiismeretedre, vagy erkölcsi iránytűdre, akkor is Róla beszélünk, hisz minden ami jó, és benned van, az nem más mint Ő. Ő általa formálódsz, és formálod önmagad egyre jobbá, vagy ha úgy tetszik bölcsebbé. Ha nem Istenre figyelsz minden helyzetben, vagyis a jobbik ÉNedre, akkor akár leélhetsz egy életet úgy is, hogy észre sem veszed, a legfontosabb kapcsolatod pedig nem ismered. Az ilyen élet földi mércével mérve sikeres is lehet akár, de lelki értelemben értelmetlen és céltalan. Ilyenkor kerülhet az ember földi élete végeztével oda amit pokolnak neveznek, de én inkább megzápult homálynak, vagy nem létnek nevezném. Szóval folyamatosan formálódnunk kell Isten által, és megvívni a harcainkat. Én személy szerint már gyerekkorom óta Jézusra figyelek, mégis számtalanszor elbuktam, és még gyakran ma is mellélépek az útnak. De mivel egyre erősebb és tudatosabb a közösségem vele, ezért egyre könnyebb rá hallgatnom, nem pedig magamra. Második kérdésedre válaszolva, azért Jézus az én utam, mert minden amit tudok róla, igaznak élem meg. Nem csak arról van szó, hogy elhiszem a tanításait és egyéb, hanem ösztönösen és kérdések nélkül érzem, hogy az Ő igazsága, az én igazságom is. Vagyis csak akkor juthatok igazi lelki békességre, ha hagyom, hogy birtokba vegye a szívem, elmém, és mindenem amim csak van. Vagyis az én igazi hazám benne lakozik. Kérlek ne érts félre, hisz nagyon könnyen félre érthetőek a dolgok, főleg teológiai kérdésekben. Az Istenről való elmélkedés talán legegészségesebb kiindulópontja ez lehet: "...Isten országa bennetek van!" (Lk 17,21) Ezekkel a szavakkal Jézus egy olyan tanításnak ad hangot, ami egyetemes és időtlen. Ha megnézel minden nagy vallási, spirituális és bölcseleti tradíciót, ugyanezt a tanítást találod meg mindben, vagyis az élet legnagyobb és végső igazsága bennünk rejlik. Ezen a ponton tulajdonképpen összeér minden vallás, és ezt csak azért mondom, hogy érezd a nyitottságomat és a befogadóképességem határait. De ez is csak azóta van így, amióta Isten bepillantást engedett ezen összefüggésekbe a számomra. Ha pedig nagyon szeretnék tovább menni keleti síkon, akkor példának felhozhatnám a Transzcendentális Meditációt is akár, mert akik gyakorolják, világos leírását fedezhetik fel az imént említett igehely valóságának. Ez a lecsendesedő mentális tevékenység természetes jelensége olyan, mint amikor a hullámok elnyugszanak az óceán felszínén. A tudat eléri legcsendesebb állapotát, mely békességgel teli és határtalan. Ilyenkor a teljesen tiszta tudatot tapasztaljuk. Ráébredünk arra, hogy ez a valódi Önmagunk, mely túl van a téren és az időn, határtalan és örökkévaló. Jézus az volt, aki tudta honnan érkezett és hová tér vissza. Teljességgel ismerte Istent, hisz Ő maga volt az. Azért jött közénk, hogy elmondja: Engem válassz, és örökké élni fogsz! Remélem, hogy a válaszom némileg kielégítő a számodra, és találsz benne esetleg még értéket is. Ha igen, az nem tőlem van, hanem attól aki bennem lakozik és gyógyít folyamatosan.

Szeretettel gondolok rád: Bohi70

Kedves Bohi!

Először is köszönöm gyors és őszinte válaszodat a kérdéseimet illetően. A két kérdésemmel nem „fogást” kerestem rajtad, hanem igazából és ténylegesen érdekelt, hogyan és miként látod az általad leírtakat. A két kérdés valódi apropója és gyökere talán az egóval kapcsolatos megjegyzésedből indult ki és erre összpontosult.

„ A szeretet és az ego kölcsönösen kizárják egymást. Ha az egót választod, nem választhatod a szeretetet. Ha viszont a szeretetet választod, meg kell válnod az egódtól” – Osho.

Nem tudom mennyire jutottak el hozzád gondolataim, mikor pont erről a szeretet egységéről és megtapasztalásáról beszéltem. Úgy láttam, illetve éreztem, válaszaidban csupán a Neked írt mondataimra reagáltál, de a valós és lényegi tartalmat teljesen kizártad (a tévedés jogát fenntartom, hiszen emberből vagyok :-). Az ego talán nálad is kicsit jobban előtérbe került, ami természetes állapot. Sohasem tagadtam, és aki egy percig is tagadja, hogy nincsen egója, vagy azt állítja, hogy a hatalmas nagy élettapasztalások következményeként sikerült levetkőznie teljesen azt, hazudik. Az ego mentes állapot bizonyára létezik, de csak kevesen érhetik el. Az ego mentes állapot véleményem szerint a megvilágosodás állapota. A spirituális emberek az öntudatra ébredés állapotát a Kundalini kígyó felébresztésével gyakorolják. Írtad, hogy örülsz mennyire fogékony vagyok a témát illetően. Nos ezt bizonyítandó, illetve, hogy tényleg minden témában nyitott vagyok és nem zárkózom el semmi elől sem, volt alkalmam részt venni egy Kadaceus nevezetű tanfolyamon, ahol ennek a Kundalini kígyónak a „felébresztési” technikáját tanították. Nos, elmentem mert kíváncsi voltam, de azt kell mondjam, eleve elvetélt ötlet volt, hiszen tudatosan úgy mentem el, hogy én nem szeretnék megvilágosodni. Persze a témát illetően tudnék még bőven írni, de nem akarok.

Egyik ismerősöm megismertetett Eckhart Tolle kanadai spiritualista világszemléletével. Szerinte a megvilágosodás állapotát nem lehet elérni máshol, csakis az itt és most-ban, azaz a jelentben. Hiszen múlt már nincsen, jövő még nincsen, egyetlen állapot létezik, az itt és most állapota. Tolle véleményem szerint, azon kevés emberek egyike aki ténylegesen megvilágosodott. A videókon keresztül kiszűrődő gondolatai iszonyatosan tömények, figyelmet követel, hiszen ha csak egyetlen szóról is lemaradsz és elveszíted a fonalat, már nem is érted a mondata lényegét. Ezeket a példákat azért hoztam fel, mert nagyon is tisztában vagyok azzal, mit jelent az ego és, hogy mennyire nehéz ego mentes állapotba kerülni.

Így van ahogyan írtad, az ember sokkal bölcsebben látja a dolgokat, mint 18 évesen. Bár én ilyen téren mindig szerény voltam, ha mondhatom ezt. Nem szeretek semmilyen jelzőt sem használni és magamra aggatni, főleg akkor amikor a tapasztalásokról van szó. Hiszen mindenkinek más az életfeladata, itt is, mint azt már az előzőekben megtettem, csakis ugyanazt az elcsépelt és agyonrágott közhelyet tudom felhozni „Senki sem egyforma”. Mikor leszülettünk, más feladatokat és „programokat” kaptunk. Persze osztom a véleményt és hiszek benne, hogy semmi sem történik véletlenül, mindig minden úgy alakul, ahogyan alakulnia kell illetve bárkivel, akivel összehoz ilyen vagy olyan formában a sors, nem történik véletlenül. Éppen ezért ha csak a közértben vásárolok, és megszólít valaki, aki számomra vadidegen is próbálom Őt olyan szemmel látni, mintha a testvérem, vagyis a részem lenne. Hiszen mindannyian egyek vagyunk, és az a pár mondat vagy találkozás sem volt hiába való. Sőt! Valamiért történt. Ez a közöttünk történő kommunikáció is valamiért van. Éppen ezért én is próbálok a tanítás szerint élni, ami így hangzik "ne tégy mással olyat, amit nem szeretnéd, ha veled tennének".

A hitemet és az istennel való kapcsolatomat egy filmmel, illetve annak papírra vetett nyomtatott formájával tudnám szemléltetni. A szóban forgó és ominózus író Neale Donald Walsch, aki 1992 tavaszán élete egyik hatalmas és azt kell mondjam mindent megváltoztató fordulópontjához ért, aminek gyümölcse ez a könyv lett. A címe Beszélgetések Istennel. Nos, hogy N.D.W ténylegesen és valóban beszélgetett-e Istennel vagy csak a fantáziája szüleménye ez az írás? Nem tudom. Minden esetre azt tudom, amit akkor és ott papírra vetett és leírt, hihető, hiszen valamilyen szinten bennem is így él Isten. Illetve ennek köszönhetően lettem sokkal tudatosabb a közöttünk lévő „metakommunikációra” is. Addig is tudtam, már gyerekkorom óta, hogy kapcsolatban vagyok vele, mármint Istennel, de az évek alatt, ahogyan az ember felnő és sokkal kiterjedtebb a szemlélete és látása, talán nagyobb a befogadóképessége is. Hiszek abban is, hogy nem véletlen hogyan alakult és miként a sorsom, kik csatlakoztak bele az utamba, Tőlük mit kaptam és mellettük milyenné fejlődtem. Erre nagyon jó példa, hogy ezt a könyvet úgy vettem meg, hogy előzetesen a filmet láttam. Nem telt bele pár napba, egyik utam egy ezoterikus bolt mellett haladt el és éreztem be kell mennem. Először furcsán és érdekesen toporogtam, keresgéltem és kutattam a polcok között, hiszen ténylegesen semmilyen vételi szándékom nem volt. Aztán az egyik sarokban a könyveknél találtam magam, és ott volt ez a könyv. Aznap nekiültem és elkezdtem olvasni, jegyzetelni. Boldog voltam. A sors akarta így? Vagy magam számára teremtettem meg azt, amit szerettem volna? Azt hiszem mindkettő. Isten ott volt, én pedig annyira akartam, hogy megadta azt, amire vágytam.

„Isten a megfigyelő, nem a teremtő. És készen áll a segítségedre. Isten önmaga képére és hasonlatosságára teremtett téged. Minden mást te teremtettél, és te teremtesz azon erő révén, mellyel Isten megajándékozott.”- Beszélgetések Istennel.

Azon gondolkodom, hogy milyen hosszú és tömött sorokban írjuk és fejtegetjük, hogy kinek milyen a szemlélete. Azt hiszem mindenkinek ugyanaz, talán egy apró kis kivétellel. Ezt most viszont már nem írom meg ide, bizonyára sokakat meg is bántanék ezzel a szemlélettel. Akik tudnak olvasni a sorok mögött, úgy is értik. Helyettem viszont egyszer már elmondta és megfogalmazta valaki más. Őt idézem.

„Az itt és most-ban élni, ez az ártatlanság. Nem követhetsz vallási parancsolatokat, ha valóban ártatlan akarsz lenni. Aki állandóan azzal foglalkozik, hogy mit tehet és mit nem tehet, aki folyton azon aggódik, hogy mi a helyes és mi nem, az nem tud ártatlan lenni. Még ha valóban a „helyes” dolgokat teszi is, az sem lesz helyes, mert úgy csak másokat követ, hogyan lehetne az helyes? Lehet, hogy annak a számára, akiket követ, helyes volt, de ami ezer éve egyvalaki szerint helyes volt, az nem lehet helyes neked ma. Azóta már sok víz lefolyt a Gangeszen!” - Osho

Ez van Bohi, újfent csak idézni tudok, remélem nem nagyképűen, de immáron magamtól, talán most még tisztábban meghallod „Elcsépelt és agyonrágott közhely, de mi mindannyian mások vagyunk. És nagyon nagy ellentmondás, de végeredményben mindenki mégis egy és ugyanaz. Isten bennünk van, mindenkiben még abban is, aki nem hisz benne. Éppen ezért úgy gondolom, hogy azok a bizonyos gyökerek, hogy honnan nőnek és merre, nem helyhez köthető, lent vagy a fent. Ez a kettő egy és ugyanaz. És véleményem szerint ez az, az egység ami mindenkit összeköt az az erő, aminél nem létezik nagyobb kerek-e földön. Végső soron én azt gondolom, hogy mindannyian ebbe az egységbe tartunk. „
Ez pedig nem más, mint amit emberi szavakkal úgy hívunk, SZERETET.

Én is szeretettel gondolok rád :-)
Aragonia