Kedves Cserépiek!

Engedjék/tek meg, hogy röviden beszámoljak múlt heti észak-magyarországi kistúrámról. Április 17-én ugyanis a Miskolc vonzáskörzetében szerkesztett, Spanyolnátha című internetes irodalmi-művészeti folyóirat Kertfesztiválján voltam – Hernádkakon. Vass Tibor főszerkesztő ugyanis ott lakik, s minden új szám megjelenését előzetesen egy bemutatóval és az azt követő kerti-partival ünneplik meg. Az online-folyóirathoz kötődő szerkesztők zöme miskolci származású (így van ez a szerzők egy részével is), bár az idők folyamán sokan elszármaztak onnan – hiába, az internetes szerkesztéshez már ritkán kell szerkesztőségbe járni. A gyönyörű napsütésben a „lapban” megjelenő képekből összerakott kiállítást lengetett a kertben a szellő, beszélgetések, felolvasások, kiselőadások hangzottak el, miközben kondérban készült ebédre a megahalászlé.

A Spanyolnátha több éve működik, megtalálják/tok a www.spanyolnatha.hu-n. Én is rendszeres szerzőjük vagyok, főképpen meg egy avantgárd-rovatot szerkesztek, amelyben mindig egy magyar és egy külföldi művészt mutatok be. Most éppen Ladik Katalint, illetve a torinói Arrigo Lora-Totinót – izgalmas képek, performanszfotók, portréfilm-részletek, írások, hangmunkák láthatók-hallhatók tőlük. Akit érdekel, ne tartsa vissza magát!

Másnap, hétfőn elhagytam Borsod megyét, mégis közelebb értem falunkhoz, mert ugyan Hevesben, de Egerben voltam. Az Esterházy Károly Főiskola rendezte ugyanis idén az OTDK, vagyis az Országos Tudományos Diákköri Konferencia humántudományi szekcióját (irodalom- és művészettörténet, néprajz, történettudományok, nyelvészet stb.). Ezt kétévente szokás az ország valamely egyetemén megrendezni, az írásban jóval korábban benyújtott dolgozatok előzetes zsűrizése után a jelentkezők különböző, a tudományterületüknek megfelelő szekciókban ismertetik témájukat, válaszolnak a bírálók – és esetleg a jelenlevők - kérdéseire, a végén pedig a zsűri odaítéli a díjakat. Fontos esemény ez a tudósjelöltek életében és munkájában, és rendkívül nagy munka a szervezés. A konferencia általában háromnapos, és több száz diák vesz részt rajta, és akkor még nem beszéltünk a nagyszámú zsűritagról és egyéb tanár résztvevőkről. Különben elképzelhetik/tek, hogy a tanárok – amellett, hogy figyelemmel kísérik saját diákjaik, illetve a számukra ismeretlen résztvevők szakmai fejlődését - azért is szeretik ezt a találkozót, mert például nagy valószínűséggel találkozni tudnak más városokban dolgozó kollégáikkal. Feltétlen gratuláció az egri kollégáknak, remekül szervezték meg és gördülékenyen működtették az országos konferenciát!

Ezen eseménysornak mintegy betetőzéseként, 19-én kedden délután éppen onnan jöttem egyenesen, a 15,52-es busszal haza, és csatlakoztam rögtön a Társulás Cserépfalu Jövőjéért egyesület által meghirdetett takarítási akcióhoz, melynek során a Berezdtető elejét, a kilátó környékét tisztítottuk meg a szeméttől – ami egyébként Cserépfalun nincs is! – és a gaztól. A távozni készülő nap még meleg fényében (fű)kaszára, lombvágó- és metszőollóra, gereblyére, vasvillára kapva jókedvvel tevékenykedett a tisztes társaság, munkaruháról és védőitalról is az egyesület gondoskodott. "Műveljük kertjeinket" - mint a régi mondás tartja -, s mivel a Berezd Cserépfalu legszebb kertje, a művelés bizonyára folytatódni fog.
Éljen, éljen, éljen!
Szkárosi Endre