Azt beszéli már egész Cserépfalu, hogy Martoni Molnár Sándor tiszteletes urunk elhagyja a nyájat. A hír igaz. Martoni Molnár Sándor szavait olvassuk el némán.

Kedves Barátaim!

Nem mostanra terveztem, hogy megírom ezt a levelet, de több történés arra késztetett, hogy ezt most tegyem meg. A magam és a családom élete újra fordulóponthoz érkezett el ezen a tavaszon. Immáron a faluban is ismert tény, hogy vezető lelkészi állásajánlatot kaptam egy budapesti gyülekezet részéről, és én, a feleségemmel együtt megvívott, nagyon kemény lelki tusakodás után elfogadtam ezt az állást. Nem terveztem elmenni, nem is kerestem ennek az útját az elmúlt években. Több helyről, kisebb-nagyobb városokból érkezett már meghívás az elmúlt években lelkészi állásajánlattal, kaptam vallástanári állásajánlatot is; s ezt nem azért mondom, hogy fényezzem magam, hiszen bízom benne, hogy annyira ismer már a falu népe, hogy bizonyosak legyen e sorok minden olvasója felőle, hogy nem erről van szó. Mindig zavarban is voltam, és meg is viseltek ezek a meghívások, ha csak gondolati szinten is mérlegeltem őket. Kibillentettek az egyensúlyomból. Mindenesetre el eddig nem mozdultam. Mert nem éreztem, hogy mennem kellene. Mindegyik esetben a külső elhívás megvolt, de nem találkozott össze a belsővel. Én magam, Isten akaratát keresve, nem kaptam indíttatást. S lépni akkor kell – ezt már megtanultam – ha e kettő: a külső, és a belső elhívás találkozik.

Március vége felé keresett meg a fentebb jelzett gyülekezet lelkészkereső bizottságának elnöke az állásajánlattal. Gondolkodási (pontosabban imádkozáshoz) időt kértem. Aztán végül arra jutottam, hogy lépnem kell, mert itt már találkozott a külső elhívás a belsővel. Így állt elő a jelen helyzet.

Szeretném itt is megköszönni a falu népének a szeretetét, amit el eddig megtapasztalhattunk. Köszönöm, hogy megkaptam a tiszteletet, nem csak a mundérnak járót, de mint ember is évezhettem ezt. S nem csak a tiszteletet, de a szeretetet is, ami oly sok mindenben megnyilvánult. Többek között abban is, hogy az igehirdetéseimet a gyülekezetünk fiataljainak a kérésére Tóth Péter barátom feltette a blogra. Hatalmas megbecsülés, megtisztelés volt ez részéről – felém! Egy őszinte, nyitott, és jót akaró ember jellemére valló lépés volt ez, hogy mint web-gazda, engedett ennek a kérésnek. Nagyon hálás vagyok érte, mert így azok, akik nem lehetnek velünk az istentiszteleteken, akár még külföldön is, ha behunyják a szemüket, hallgatva az ének, az imádság, s a megszólaló igehirdetés szavait, amint a cserépi katedrális falain visszhangzanak, arra a bő fél órára itthon érezhetik magukat. De ez csupán egy, azonban számomra nagyon fontos megnyilvánulása az én itteni elfogadottságomnak. Újra mondom: hálás voltam és hálás vagyok Péternek ezért, a gyülekezet nevében! De ezzel együtt a szeretet megnyilvánulásának minden egyéb jeléért is! A képviselőnek való megválasztásomért, a bizalomért, sok mindenért!

Látom természetesen azt is, hogy a távozásom, távozásunk sokak szívét megszomorította. Azonban innen kérek szeretettel mindenkit arra, hogy ne keressünk bűnbakokat! Ne kiáltsunk ki – pláne jó szándékú embereket – bűnbaknak! Sem a gyülekezetben, sem a blogon, sem a faluban. A mi távozásunknak egyetlen behatárolható oka van. Ezt az okot legjobban a Példabeszédek könyve fejezi ki, amikor így szól: „Az embernek az értelme terveli ki útját, de az ÚR irányítja járását.” (Példabeszédek 19,6)

Távozásunknak nincsen tehát semmiféle emberi motivációja. Isten vezetése ez, amit elfogadtunk, s így hoztuk meg ezt a nem kis döntést. Azonban nem szakadunk el végképpen a falutól, hiszen kis házunkhoz rendre visszajárunk majd, s akkor lehetőség nyílik a kedves cserépi néppel találkozni újra és újra. Ez vigasztal minket is. Ezért bár távozni készülünk, bízunk benne, hogy a jól ismert „szeretet himnuszának” a vége ad távlatokat, s vezet majd ebben mind bennünket, mind kedves Barátainkat itt, Cserépen:

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet.” 1Korinthus 13,13

Testvéri szeretettel:

Cserépfalu 2011. május 2.

Martoni Molnár Sándor
lelkipásztor

A május elsejei igehirdetés ma, de legkésőbb holnap hallgatható lesz a blogban.
"Jézus tisztátalan lelket űz ki"