Boldog kettőezerkilencet kíván a szerkesztőség! Bónusz karácsony. Télapó jön kéz a kézben Jézuskával.

Most pihenek. Elfáradtam. Talán a linkjeink frissülhetnek, iratkozz fel hírcsatornánkra, hogy jólértesülésed legyen.

 
2009. január ötödikén újrakezdjük!

Disznótoros tartozás. Képözön következik. Katt a teljes galériába, kilencvenhét darab expo.
A galéria egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolásra törekszik, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak, taszítónak ítélnek. (Wiki)
Tizennyolcas karikások. Vegetáriánusok még véletlenül se kattintsanak.

Reggel héttől délután egy óráig vettem részt a mulatságon, kompromisszumot kötöttem a családommal, a délután a csajomé és a fiamé volt, a délelőtt pedig Cserépfalué. A disznótor gazdája - a cserépi ínyencklub - nagyon lelakatolt zárt klub, bekerülni szinte lehetetlen. A polgi ajánlotta, hogy látogasam meg a klubot, de csak szigotúan fotódokumentalisának. Próbáltam pedzegetni a klubtagsági felvételemet, meglátjuk mire jutok.

A disznótor egyszerű mulatság.
A disznó megdöglik, a dolgos emberek leperzselik a disznó szőrét, megtisztítják, feldarabolják, levesek, szalonnák, kolbászok, hurkák, különböző húsfinomságok készülnek egész nap. A férfiemberek sürögnek forognak, az asszonyok sürögnek forognak. Plusz pálinka.

A képeket négy témakörbe csoportosítottam. Vannak az ennivaló képek. Kifli egy, kifli kettő, hagymás vér krumplival, kabai édesmalac, poshadt lé és malacpörkölt.

Kettes témakör a jólmagukatérző emberek. Portrék ezaz. Főedző, kabai szódás.

Hármas témakör a korhatáros disznófeldolgozó képek. Vegetáriánusok ne kattintsanak.

Négyes témakör az elborult darvas képek.

Kedves Ínyencklub! Jövőre is mennék!

Holnap terítjük a disznótoros képeket, szövegezést nem tudok ígérni, magánjellegű ügyeim intézése teljes embert kíván a következő napokban.

Viszont olvasom, hogy a blog.hu megszüntette a szabad kommentelést, aminek nagyon nem örülök. Ez azt jelenti, hogy csak úgy lehet a Cserépfalu bloghoz hozzászólni, ha regisztrálsz. Szinte biztos, hogy a blog költözni fog. Mioten a jegyző még maradna a bloghun, de népharag nem fog engedni. Szabad kommentelést kínáló blogszolgáltatóra vágyunk.

Azért mégis nyomok holnapig egy darab disznótoros képet. Itt egy kommentelő - regisztrációs - keze látható. 

Sajnos nem sikerült nettel összeköttetni a disznótort, ezért csak összefoglaló lesz majd, ha egyszer odajutok a géphez. A jegyző uram segítségével minitudósításként itt egy darab felvétel.

A disznó meghalódott, a véréből hagymával kevert ételt készítettünk, most mindenféle disznótorosság sülfő. Pista polgi borásztanfolyamra ment, így sokkal jobb mindenkinek a kedve.

Pálinka, pálinka, pálinka: menü.

Darvas annyira kért régebben katona történeteket, ismerőseimet, akikkel a cserépi kaszárnyában szolgáltam értesítettem, Szomolyán, Noszvajon, sőt Cserépfaluban is, hogy legyenek, szívesek írjanak katonatörténeteket, a blogba de sajnos zárt fülekre találtam, vagy csak nem akarják megosztani félve őrzött titkukat. Egy ilyen nekem is van, de úgy döntöttem elmesélhetem, hiszen attól nem leszek kevesebb, legfeljebb pár embernek derűs perceket okozok. A történtek után Én is nagyot nevettem, de akkor….??

Tehát a történet:

Mindez az után történt, hogy alapkiképzésről visszakerültem a cserépi kaszárnyába. Divat volt akkoriban a humoros katonai képeslapok küldése szeretteinknek, elég sok féle volt. Én is küldtem haza szeretteimnek, de soha nem hittem volna, hogy egy dolog azok közül, ami a képeslapokon volt velem is megtörténik.

„Kedves” rajparancsnokaink erős kézzel, verték a fejünkbe az őrszolgálat rejtelmeit, még a háló felmosása közben is azt kellet mondani, ami a szabályzatban volt az őrszolgálatról. Pár hét után, mert hamar tanul a baka, ha rá van szorítva őrségbe is lépettünk, és nagyon szorgosan be is lettünk osztva, az írnokunk jóvoltából, mint kopaszok őrszolgálatra. Az egyik öreg őr katona nevezetesen - biztos nem haragszik, ha leírom a nevét- Rózsa Sándor mindig azt mondta felkészítésen. Majd ha maguk is leadták kopaszok a 350 őrséget ( nem elírás valóban 350 –et írtam,) maguk is fogják tudni, mint Én. Akkoriban még az öreg katona nem tegezte a kopaszt.

A történet kb. a 4-ik őrszolgálatomban esett meg velem, mert a kopasz az még figyelt, az öregebbek aludni jártak ki a toronyba.

Már langyosan cirógatta az ember arcát a friss tavaszi szél. Éjfélkor, lettem felállítva az őrhelyemre, a 4 sz őrhelyre. Hajnal volt kb. fél kettő, már vártam a váltást, és egyszer csak lépések zajára lettem figyelmes. Szinte vágni lehetett volna a sötétséget, semmit nem láttam, de tudtam ez még nem a váltás, kiszóltam az ablakon, Állj! Ki vagy? A géppisztolyomat előre húztam. Nagy csönd lett egy pillanatra, és most még feszültebben figyeltem, majd pár másodperc múlva ismét az ismerős lépések, és ki kiáltottam megint Állj! Vagy lövök! És csőre töltöttem a géppisztolyt, de közben járt az agyam, az erőben csak akkor lehet jól látni, ha telihold van, vagy ha lámpád van, -A kiabálásaimkor mindig csend lett, de utána megint lépéseket halottam, nem mondom, hogy nyugodt voltam, mert beindult a zabszem reakció.- és hirtelen kigyulladt a fejemben a fény hát itt a reflektor. Fölkapcsoltam és a felvillanó fényben mit láttam meg? Egy nagy tapsifüles vigyorgott rám az őrtorony aljából majd szépen tovább ugrált a lábain és ismét halottam a lépéseket. És elkezdetem nevetni, és alig tudtam abbahagyni, de gyorsan kellet cselekednem, nehogy megtudják ezt a hősiesnek éppen nem nevezhető történetemet. Gyorsan ki kellet üríteni a géppisztolyt és visszatenni a tárba a lőszert. Éppen, hogy végeztem, megint lépéseket hallok, Állj! Ki vagy? kiálltok, és jön a válasz Őrparancsnok! Váltás! Ez Kákóczki Artúr szakaszvezető elvtárs volt, a kopaszok soraiban a rettegett Iván.

Ez tehát az Én történetem. Én pont egy ilyen képeslapot küldetem haza a szeretteimnek, amin egy baka áll a toronyban és alatta egy nagy tapsifüles vigyorog. Már nem emlékszem mi volt a felirat ezen a képeslapon, de talán nem is az a legfontosabb, hanem, hogy a tapsifüles és Én is túléltük a nagy kalandot.

 

Most végre sikerült belépni vissza a blogra, megragadva az alkalmat, ezuton szeretnék minden kedves cserépfalusi ismerősömnek és ismeretlennek is nagyon sok Békés Boldog karácsonyt és Eredményekben gazdag Boldog Új évet kívánni!!

Na most az történt, hogy a blog explorer alatt máshogy néz ki mint firefox alatt. Weboldal böngészőről beszélek. Tudtam, hogy ez lesz, aki nem ért valamihez minek csinálja...
Help help help!
Ha nagyon nem megy a szkinvacakolás, visszajön a régi kinézet. Az legalább működik.

Ha css-es html-es olvasónk tudna egy két kérdésre válaszolni, az nem tartsa magát vissza! cserepfalu[kukac]gmail.com. Köszönöm.

Az iwiw-es Cserépfalu klubtagoknak kiküldtem egy körlevelet, melyben véleményeket várok. Ácsingózok érte. Hogyan tetszik, nem tetszik az új blog kinézete. Már kaptam is kritikát, nagyon köszönöm. Még-még még!

Sőt a képgyűjtő szakkörünk is beindult. Sveda1924 küldött egy darab Oszlai tájház elől megfotózott Ódor váras képet és egy darab bükki faszénégetős képet. Mioten azt mondja Répáshuta környékén készült a felvétel, de itt a helye, mert szép. Szkennelt képeket lehet nézegetni, ezért az expó időpontja ismeretlen:

Kulisszatitok!
Szombaton Cserépfalu miniblogjában disznótort közvetítünk!

A Cserépfalu blog azt gondolta: megújul. Itt a válság előre kell menekülnünk. Új külsőn  - skin - dolgozunk, a bloghusablonok.blog.hu segítségével.

Szép volt a zöld színű csodaoldal, de kezdett már rozsdásodni.

Néha az oldal összevissza fog kinézni, - legrosszabb esetben nem is lesz oldal - kérjük a blogolvasó sokadalom szíves megértését.

Az rss-es olvasóinkat nagyon irigylem, semmit nem fognak érezni. Mégis érdemes bekattintani az oldalra, hátha üres oldalra mutat az rss-ben érkezett link.

Történelmi napokat élünk. Új ruhát kap a Cserépfalu blog!

update: a headerrel küzdök éppen, mint disznó a jégen, Cserépfalu címert betegyem, ne tegyem, kell-e képcsík, sötét headre leygen, hogyan lesz dőlt a szerző sor ésatöbbi.
Türelem

Jubileumi tizenötödik cserépi vendégház a blogban a Zöld vendégház! Indítsd el foglalásod még ma!

Tavaly előtt szálltunk meg a zöldben. A falunapi fergeteg party után Lalikirály mellett aludtam el, reggelre valahogy Bandi is odakerült. Jóbarátok vagyunk.
Akkoriban nem volt csajom, vagy volt csak nem jött velem. Nem emlékszem.

Ebben az ágyban aludtunk:

Az ágy kényelmes! Próbáld ki!

A Zöld vendégház testvére a Boldizsár lovastanya. Nézd meg a lovakat lefényképezve most!

Cserépfalu József Attila díjas underground Szkárosi Endréje leírta a Spanyolnátha művészeti folyóiratban hogyan vásárolt Cserépfaluban házikót.

A történet egyszerű

A művész a szomszéd községben nyaral. Biciklivel átteker Cserépfaluba. Beleszeret. A következő évben már Cserépfaluban nyaral. Őrületesen beleszeret. Kidobja a balatoni nyaralóvásárlási tervet a kukába. A szerelem lepecsételődik. Cserépfaluban vásárol házikót. 

Spanyolnátha művészeti folyóirat, 2008 ősz; Szkárosi Endre - A bíró unokája

A folyóirat hozzájárulásával a blogban is olvassátok kedvetekre. Hosszú és jó! Az írás végén futball és képek!

A bíró unokája

A múlt század utolsó évében családommal Bogácsra mentem nyaralni, az egyetem szakszervezete bérelt ott egy panzióban néhány szobát dolgozói számára. Vittünk magunkkal kerékpárt, amit egyébként az üdülőben is lehetett kölcsönözni, így sűrűn bicikliztünk a Bükkalja vonzó, barátságos és emelkedőkkel még csak szelíden tarkított terepén. Egyik úti célunk Cserépfalu volt, amelyről valaki korábban nagyon szépen beszélt nekem. Ahogy bekerekeztünk a faluba, egy kanyar nyomán egyszer csak egészen különleges tájon találtuk magunkat: a hegyoldal sziklafalai alatt impozáns, festői kertek és rendben tartott házak — láthatóan nyaralók —, nagyvonalú rend és semmi hivalkodás. Kik lehetnek vajon a szerencsések, akik felfedezték maguknak e pici tájat? — gondoltam. A Berezdaljáról felkapaszkodtunk magára a Berezdre, ahonnan pazar kilátás nyílt a Bükk első dombjainak vonulataira, földekre és zöldekre, erdőkre, lankákra.
Hazafelé indulva azonban egyik kerékpárunk defektes lett, ott voltunk a bajban, ráadásul esteledett. Csak négy-öt kilométer Bogács, de mégsem kellemes hazáig tolni a biciklit, aztán meg mi lesz másnap, hol találunk valamiféle szerelőt? A főúton ott állt egy autószerelő háza, a mester azonban nem volt otthon. A felesége azt tanácsolta, próbáljuk meg Icunál a vegyesboltban, neki talán lesz belsője. Nem hittem a fülemnek: egy falusi vegyesboltban kerékpárbelső? Icu még nyitva volt, félve kérdeztem, van-e ilyenje. „Attól függ, milyen a kerékpár" — felelte, „nekem csak háromféle van, hátha valamelyik jó." Kihívta a férjét, aki ránézett a sérült biciklire, kihozta a megfelelő típust, és gondos munkával föltette nekünk a régi helyett. Utána csak a belső árát fogadta el. Madarat lehetett volna fogatni velünk — az a természetes kedvesség, ahogyan bántak velünk, ismeretlenekkel, csaknem megbabonázott.
Következő évben már Cserépfalun nyaraltunk, és megint csak az egyetem révén, ugyanis a szakszervezet ott egy családi házat bérelt — és éppen a Berezdalján! Várakozással és örömmel gurultunk be az utcába, elfoglaltuk helyünket a kis kőházban, és amikor az apró kertből szinte egyetlen lépéssel a sziklafalba nyíló pincébe léptem, a nyári hőségben megcsapott a jó hideg levegő. Újabb, a zsigerekbe beégett kód: valami távoli hívás, a gyerekkorból, az elmúlt századokból.
Kerékpárt persze ide is hoztunk magunkkal, és sokat kirándultunk. A derekas szerpentin gyönyörű útvonalán átkarikáztunk Cserépváraljára, amelynek festői fekvése szintén komolyan megragadott. Megtekintettük a skanzenként működő sziklalakást, amelyből egyébként még sok van a környéken. Cserépfalun Kisamerikának hívják a Berezd eme részét, Szomolyán egy lakónegyed kitelik belőle. Lenyűgöző tapasztalattal és célszerűséggel alakították ki annak idején ezeket a szegény otthonokat, lakályosan és ízléssel, a kilátás itt pedig kifejezetten igéző volt. Hazafelé a meredeken már toltam a biciklit, csak Agapé bírta leszállás nélkül. Miután a szőlőkön keresztül legurultunk, kimelegedve megálltunk a cserépi kocsmában, betoltuk a kertbe a kerékpárokat, és leültünk a meleg délutáni napfényben — hideg Borsodit csapoltak, isteni volt.
Később Zsuzsa apjától hallottuk, hogy Cserépfalu régen híres volt a mészégetésről, illetve az ott készített cserépről, fiatal korában ők is oda jártak fel érte Tiszacsegéről. Zsuzsával a következő években is vissza-visszajártunk, amikor is egyszer az iskola előtt találtuk magunkat, ahonnan a verőfényes délutánban egy készülő lakodalomból áramlottak elő éppen az emberek. Mi csak álltunk és derűs szívvel néztünk, miközben odajöttek hozzánk, és kaláccsal kínáltak. Már otthon éreztük magunkat.
Életünk ezen éveiben szántuk el magunkat rá, hogy vásároljunk valahol egy falusi házat nyaralónak. Zsuzsa régi vágya volt egy balatonfelvidéki ház, én Cserépfalut javasoltam, amit ő is vonzónak tartott, de ingadoztunk. Ő eleinte picit jobban ambicionálta volna a Balatonfelvidéket, jártunk is házakat nézni a Káli medence belső vonalaiban — mivel félig berúgni kidobott pénz, ha valamibe belefogtunk, azt alaposan csináltuk, Vöröstótól és Pécselytől Nemesgulácson és Szentgyörgyhegyen át Mindszentkálláig és Szentbékálláig sok helyet bejártunk. Ám nekem kezdettől fogva Cserépfaluhoz húzott a szívem, és finoman, de győzködtem Zsuzsát, annál is inkább, mert őt is megfogta a hely. Úgy éreztem, olyan természetes életközeget találtunk, egy normális, élhető magyar falut, ahol magunkban lehetünk, és nem ütközünk minduntalan a pesti életünkbe, mint az a Balatonfelvidéken történhetne.
Ráadásul a környéken ismerőseink is lehetnének: Mezőszemerén már ott lakott Bukta Imre, Bogácson már házat néztek Erzsi unoklatestvéremék, Szihalmon született Bernáthy Sándor barátom, a közeli Egerben ott igazgatta már a színházat volt régi kollégám és barátom, Csizi, évtizedek óta ott bíróskodott egy régi katonatársam...
Éreztem, hogy a szívemen túl valami más is húz oda, talán a kevés gyermekkori falusi élményem emlékei, és a genetika mélyéből talán kiütközött a paraszti vér zsigeri kódjainak nosztalgiája is. Apám Geszteréden született és nőtt föl, ottani rokonaimmal felnőtt fejjel, már családosan vettem fel a rendszeres kapcsolatot, s járunk az unokatestvéreimhez, ugyan ritkán, de mégis — és nincs azóta temetés, lakodalom, ahol ne verődnénk össze. Gyermekkoromban, különösen pedig nyaranta sokat jártam Lovasberényben, ahol anyai nagyanyám lakott, nagyapám révén, aki ott született, de akkor már nem élt. És hát Laci nagybátyám, B. Nagy László is néha odamenekült — sosem találkoztunk ott, de első komolyabb olvasmányaimként szolgáló néhány könyvét ott találtam mindig a berényi könyvespolcon
Elfogott tehát a „real" falu iránti normális vágy, és úgy éreztem, Cserépfalutól ezt megkaphatjuk. Ráadásul mindkettőnkre további vonzó benyomást tett a település relatív fejlettsége, a jó közmű-helyzet is: a ma már többnyire szokásosnak mondható villany- és vezetékes vízellátottság mellett vezetékes gáz, csatornázás mindenütt! Mivel Zsuzsa is örömmel hajlott rá, sok házat megnéztünk itt is, de a legjobbak nem voltak eladók. Találtunk egy elragadóan szép kis régi kőházat, jó adottságú, kicsiny kerttel, omladozó kőkerítéssel, gyönyörű, 19. századi, finoman mintázott oromfallal. Bogácsi tulajdonosa túl sokra tartotta, így nem vettük meg — isteni szerencsénkre. Hamarosan kiderült ugyanis, hogy műemlékház, aminek a rendbe hozása számunkra egy Moháccsal ért volna fel — a tetejébe túl kicsi is lett volna nekünk, bővítésére pedig egyáltalán nem nyílhatott lehetőség.
Vagy két évig kerestünk, jártunk az önkormányzati előadó, Juliska nyakára címekért, ötletért, telefonszámokért. Így kaptuk meg Derekas Barnabás számát. Felhívtam telefonon ismeretlenül, meglepődött, amikor hallotta, hogy el akarja adni Kossuth utcai, szépen gondozott házát. „Nem, én nem adom egyelőre el, legfeljebb úgy két év múlva, de..." — és mintegy mentőötletet találva felvillanyozódott: „de a Sidó Béláék árulják a házukat, őt hívja fel!" Bélát is megkerestük hát, megnéztük gyönyörű berezdaljai kertes házukat, de túl kicsi volt nekünk. Sebaj, barátság maradt köztünk, amihez az is hozzájárult, hogy kiderült: Debrecenben élő geszterédi unokatestvérem, Erzsi egy iskolában dolgozik Béla feleségével.
Így folyt ez, amikor egyszer csak a főutcán megláttunk egy kiírást: eladó! Jó adottságú, eredeti kőház volt, elég nagy, szép fekvésű telekkel, amely a domb felé emelkedett, felső részében szőlő, alatta pince, jobbra egy kút, amelynek vizéről később is regéltek a falusiak. Az épületet a tulajdonos elkezdte felújítani, ami abból állt, hogy leverette mindenütt a vakolatot, és kiürítette a házat — így már száradóban voltak a falak. Ugyanakkor a pincét, szerencsére, már helyreállította, így azzal nem kellett foglalkozni. Természetesen mielőtt döntöttünk volna, kívülről-belülről megnézettük a házat egy ismerős építésszel. Bukta Imre révén pedig rátaláltunk egy mezőkövesdi építészre, Tóth úrra, aki vállalta a felújítás szükséges tervezését és az építés levezénylését.
A vétel összejött, belefogtunk a felújításba, minek során a tetőteret is be kívántuk építeni. Nézegettük a szebb régi házakat a faluban, különösen az ablakok formái meg a míves oromfalak tetszettek, és az általában igényes, de nem hivalkodó felújítás. Egy alkalommal az utca túloldalán levő egri házaspár által akkor még lovardaként is működtetett panzióban töltöttünk 2-3 napot, hogy tudjuk közben szervezni a munkálatokat. Egyszer meg összefutottunk egy rokonszenves fiatal párral, Barabás Karcsival és Sacival, akik egy ilyen felújított házban laktak, egy másikat pedig falusi turizmus keretében működtettek, úgyhogy volt tapasztalatuk bőven, hogyan megy ez. Ők ajánlották a cserépváraljai kőművest, Takács Józsefet, aki megfelelően volt gépesítve, és több emberrel dolgozott, éppen Cserépfalun is, úgyhogy láthattuk, elég komolyan csinálja. Az ácsot Tóth úr hozta, a többihez Takács révén jutottunk el. Kulcskérdés volt az ablakok-ajtók elkészítése — a régiek nagyon szépek voltak, de részben kicsik, részben pedig menthetetlenek —, a famunka meghatározó része a ház jó arculatának. Egy fiatal asztalossegédet találtunk Bükkzsércen, Kiss Istvánt, akivel megterveztük a nyílászárókat, még körbe is vittük őt a faluban, hogy lássa a lehetséges mintákat. Amikor próbaképpen legyártotta az első ablakot, kicsit meglepődtem: nagyon sok volt benne a fa, kevés az üveg. Tóth úrral együtt instruáltuk, hogyan kéne ezt az arányt jelentősen az üveg felé tolni el. Némi szakmai vita után beleegyezett, és a következő ablak már pont olyanra sikerült, amilyennek megálmodtuk. Kiss készült el mindennel a legpontosabban és a legszebben határidőre. Ez lett az első nagy önálló munkája, minek nyomán aztán máshová is egyre sűrűbben hívták.
A villanyszerelő, a novaji Plank Tamás igényesen, alaposan dolgozott, szinte megszállottan is: mindenre előre gondolt, és úgy akarta kialakítani a ház elektromos rendszerét, hogy az sokáig megfeleljen az időközben fejlődő igényeknek is. A kőművesek már ugratták, hogy helyettük is dolgozik: úgy telehúzza vezetékekkel a házat, hogy azok már megtartják a falakat. A tetőtérbe felvezető lépcső viszont nagy feladat volt — Takács kőműves azt mondta: a környéken jó lépcsőt csak Kiss Mátyás tud készíteni Kövesden. Meg is találtuk a népművész mestert, aki valóban komoly, egyszerű és szép lépcsőt csinált nekünk.
Az építkezés — ami, mint mindenki tudja, embert próbáló feladat, állandó meglepetésekkel és azonnali döntéshelyzetekkel — végül is a vártnál kevesebb nehézséggel és viszonylag időben lezajlott. Ez persze azért is történhetett így, mert amennyire tudtunk, sűrűn lejárkáltunk, és igyekeztünk kézben tartani a dolgokat. Közben szinte végiglaktuk a falu összes kiadó lakrészét, és ismeretségeket kötöttünk. Sidó Béla révén bejártuk a berezdi pincesort, baráti ismeretségbe kerültünk az ottani kompániával, beízleltük magunkat a helyi borkultúrába. Megismertük a Kósikokat, Dósákat, Mizsereket, Derdákat, nagyjából ők adják ki a falu ezres lakosságának a felét — és barátságot kötöttünk Sütő Sándorral és feleségével, Piroskával, akik pár házzal lejjebb laktak az utcában. Kiderült, hogy Sándor ott született, abban a házban, amelyet most mi megvásároltunk, a nagyapja erdész volt, ezért a tetőszerkezet a legjobb tölgyből épülhetett annak idején.
Amióta otthon vagyunk Cserépfalun, gyakran felrémlik bennem egy régi, nagy falu, amelyet felnőtt fejjel ismertem meg, de apám révén gyerekkoromban persze sokat hallottam róla. Geszteréden élt és halt meg apai nagyapám, András, akit a falu hosszú éveken át bírójaként tisztelt. Fiatal korában megjárta Amerikát, világlátott emberként onnan jött haza, lengyel nőt vett feleségül, akit apám és testvérei fiatalon elvesztettek még gyermekkorukban. Először a legidősebb fiúként számára kijáró tanulás Nagykállóba, azután a katonaiskola és a háború Budapestre, majd a Donhoz elvitte apámat a faluból, és igazán sohasem talált vissza, tisztviselőivé korcsosult életéből haláláig nagyon hiányzott a falusi élet lelki tápláléka. Közben felvettem a kapcsolatot részben Debrecenbe és Nyíregyházára szétágazott geszterédi unokatestvéreimmel, minek nyomán a gyermekeim által a felfedezés örömével hajkurászott, káráló tyúkoktól az eltelt évek során eljutottunk a közös temetőjáráshoz, ahol a sok rokon nyughelye között árválkodik András nagyapám sírja.
A lovasberényi református temetőben pedig ott van másik nagyapám sírja, a legjobb panorámás magaslaton, ahová Laci nagybátyám is temettette hamvait, miután erős elhatározással megvált életétől. Mit szenvedhetett Piroska nagymamám, aki már a második gyermekét vesztette el! Azóta ott nyugszik ő is, hármasban nézik a napnyugtát, napfelkeltét.
Cserépfalun a gyönyörű domboldali temető mellett visz el a dűlőút, amely a sportpályához vezet, s amelyen, ha tehetem, futni szoktam. A pályán minden hétvégén meccs van - vasárnap reggelenként éles, recsegő hangon szólal meg a kertünk közelében elhelyezett póznáról a kisbíró hangja: „Jöjjenek el, és biztassák csapatunkat!"
 

Villanypózna, útszakasz, templom, hó. Cserépfalu szánkóra váltott!

Még kettő darab rádiótelefonos fényképfelvétel nézegethető az indafotón! Kattints!

Tájfutók Cserépfalu tájain tájfutottak november elején. Szerkesztőségünk rátalált a Cserépfalu-Eger GP képeire.

Nézegess Bükk-hegységben sportfelszerelést viselő - futó - embereket:

Kedves blogolvasó sokadalom! Itt a remek lehetőség a jótékonykodásra! A cél nemes. A cserépi iskolások télapója nagyobb zsákkal érkezhet a karácsonyi buliba, és tavasszal is nagyobbat tudnak majd kirándulni a lányok-fiúk. Ha segítesz.

A Cserépfalui Szülői Munkaközösség a Hórvölgye Tagiskoláért dolgozik. Mert sokat kell mostanában. Holnap (2008.11.22) jótékonysági bált rendeznek a suliban, lesz kaja, pia, táncterem. Kettőezerötszáz pénz a belépő, de kilenc órától kezdődik az igazi mulatság. Egy darab ezresért - táncjegy kiváltása mellett - indulhat rakendroll.

Aki nem tud eljönni, az pl. postai csekken föl tudja adni a pénzt a suli címére. Én gyerekeknek jeligével fogom küldeni. (Hórvölgye Általános Iskola 3413 Cserépfalu, Kossuth u. 115.)

update miotentől: A Cserépfalui Általános Iskola Gyermekeiért Alapítvány
Bükkalja Takarékszövetkezet, számlaszám: 54200049-10051959

Csörgessétek telefonkészüléken Hákné Bozsik Anettet 30/3035716, Ambrus Veronikát a suliban (49/423-221). Blogba ki nem férő részletekkel is szolgálnak.
Aki zsérciekkel jobban szeret beszélgetni, az Poczik Anitát keresse 30/6558294.
Engem is föl lehet azért hívni, a számom a blog jobb alsó sarkában található.

Kerekes Jani lefotózott egy darab cserépi házikót. Múlt héten bicajtúrázott a környéken, megnézte feszes-e a lánc és közben lőtt egy cserépi házikót:

Itt találtam a cserépvonatkozást, ezen a linken nézhetők a Bükki túra fedőnevű túraképek. Kerekes Jani köszönjük szépen!

Mától kezdve a Blog.hu hirdetések elhelyezésére fogja használni a Cserépfalu blog kettő darab felületét. A jobb hasábban szöveges hirdetés lesz, az első bejegyzés alatt pedig csilivili színes akármi. Már most.

Mi is használni fogjuk ezeket a helyeket, ez azt jelenti, hogy egyszer a Blog.hu, egyszer mi hirdetünk. Felváltva.

Mit fogunk mi hirdetni? Cserépfalut mi mást.

Aktualitások, nagyobb rendezvényeink, falunapok, Less Túra, pincetúrák, illetve állandó Cserépfalu-szolgáltatások, a pincék és a szálláshelyek blogoldalára mutató "hirdetések" lesznek ezen a két felületen. Jól láthatóan kihangsúlyozzuk, mintha ordibálnánk, hogy még nagyobb kedvet csináljunk Cserépfaluhoz. Tehát ha rákattintasz a hirdetésünkre, és tetszik a szállás, a boroshordó, akkor jól lefoglalsz majd szállást, vagy bejelentkezel borozásra és akkor majd konverziónak fogjuk hívni a kattintásod.

Lényeg, hogy semmilyen más hirdetést nem teszünk, ki csak saját blogaloldalra mutató hirdetést. Pénzt továbbra sem keresünk a felületekkel mi szerkesztők, a Blog.hu keresni fog, de cserébe adja nekünk a lehetőséget, tárhelyet, supportot, és még hasonló naív mondatok.

Egyelőre - még pár hétig - kettő darab Cserépfalu képgalériájára mutató "hirdetés" lesz a mi hirdetésünk. Kattints és nézegess kedvedre, majd gyere Cserépfaluba és érezd jól magad.

Ilyen a középső:

Ez pedig a jobb oldalon lévő:

Sári Pali rádiótelefonkészülékbe beszélve utasította a szerkesztőséget, hogy változtassunk a Nyírfás Pihenőhely oldalán. A blogban van ugye jópár -sok- szállás, az egyik a Palié.

Nézd meg mit alkottunk, elég erős képanyaggal bővült az oldal, van ímélcím, linkelhető webcím, de jöjjön az üzenet.

A wc kint van, a házon kívül van. Kint.

Nagyon ízléses budiról van szó. Tehát a lényeg, a házikóban nem lehet elvégezni a szükséget. Mivel márciustól novemberig van nyitva a szállás, nem gond a csillagok mellett alkotni, sőt nagyon is hangulatos. Tapasztalat.

Hol a budi?

Lehet az udvarban sátorozni, a házikó főleg fiatal pároknak, esetleg két lány egy fiú összetételű kapcsolatban élőknek ideális.

A közelben van Sanyi és a Polgi pincéje, ez az információ még jobban növeli a szálláshely értékességét.

Üdülj Cserépfaluban, vár téged márciustól a Nyírfás Pihenőhely!!! Foglald le az ágyakat még ma!

Képek:

>

A Less Nándor emléktúra szűkszavú közleménye statisztikaőrülteknek, a blogszerkesztőség eredményei borderezett táblázatban: Ott voltam de mégsem voltam ott...

A 12. Less Nándor Emléktúra eredményei

 

Amennyiben bárki hibás adatot talál az eredmények között, kérjük jelezze. A véglegesítésre rászánjuk a november hónapot és a december elsejei állapot alapján küldjük a díjakat. (Már jelezzük is! Bandi adatait elírtátok, nem 79, nem szigethalom, a többi stimmel!!!!)

A túra során elhagyott, de megtalált tárgyak. Megtekinthetőek a Galériában

Képek Cserépfaluról zenével megvideósítva. A ponthus cserépi honlapról loptam: ha jól tévedek Szívós Jani munkája:

Nincs csatársorunk. Ezt még a vak is látja...

A megye három őszi tabellájának tartozása ezennel letudva. A futballszezon 2009. március 21-én Tiszabábolnán folytatódik!

A Nyárád, Tard, Bábolna hármas körbeveri jól egymást, mi kényelmesen megtartjuk tavasszal a hatodik helyet, de még Hejőbába is elkapható. Dósa Főedző, írd meg az elemzést!

Újra ladányi invázió Cserépben!

Irmuskának még nincs már van szerkesztőségi kulcsa, addig is távbejegyzés. plusz az indán 32 kép városvédőkről.

2008.október 25-én Cserépfaluba látogatott a Püspökladányi Városvédő és Szépítő Egyesület és a Kossuth Olvasókör. A 45 fős csoport a berezdaljai hármas pincesor északi lejtőjén kezdte a sétát, kipróbálva a Nótaarénát. Egy nagyon kedves pincegazda, Misi bácsi vendégül látott bennünket , ízes vicceket, szép nótákat hallhattunk Tőle, miközben megcsodálhattuk az üveggyüjteményét.

Köszönjük!

A berezdi sétányról gyönyörködtünk a Bükk és a Hór-völgyében elnyúló falu csodálatos panorámájában. A meredek lejtőn felmentünk a kilátóhoz, majd lementünk "Kisamerikába". A takaros pincék között sétálgatva kellemesen elfáradtunk, jólesett a birkapörkölt a finom cserépi borral, amitől egyből nótás kedvünk kerekedett. A képek tükrözik a hangulatot. Bojtorné Irmuska

Cserépfalu-Mezőnyárád

Ifi: 2-2

Felnőtt: 1-1

Góllövő: Boldizsár János
 

A szomszéd falu háziorvosa blogot ír, éppen hadakozik a kötelező védőoltásokkal. Beadja vagy ne adja? Az Index címpalján Tard!

Holnap a második fordulóból elhalasztott Mezőnyárád elleni derbyvel zárul az őszi futaballszezon. Győzelmmel megerősíthetnénk hatodik helyezésünket, aztán tavasszal bármi lehet. Ki nem esünk!

Októberben még csökkentetten habzik a Cserépfalu blog, de jön november hónap. Bármi lehet. Cserépi képeket, szövegeket, videókat, linkeket kérjük a cserepfalukukacgmail.komra!

Tiszabábolna-Cserépfalu

Ifi: 1-7
Felnőtt: 3-0